A kártevőről
Magyarországon általánosan elterjedt, egyedsűrűsége az erdők környékén a legmagasabb. Hernyója polifág, elsőrendű tápnövényei a tölgy és a bükk, de gyümölcsültetvényekben kártevőként léphet fel. Elsősorban erdészeti kártevő és csak másodsorban gyümölcsfák kártevője.
Életmódja:
Évente egy nemzedéke van, fiatal hernyói telelnek át, az ún. „téli nagy hernyófészekben”, mely egy egész, szövedékkel bevont hajtásból áll, melynek leveleit szilárdan rögzítik egymáshoz és a fához. Az áttelelő hernyók tavasszal, lombfakadáskor hagyják el a hernyófészket, a fejlett hernyók később szétszélednek a fán. A bábokból az imágók a nyár folyamán kelnek ki, a lepkék júniustól augusztusig rajzanak. Éjszaka repülnek fénycsapdákkal jól követhetőek. A nőstények tojáscsomóikat a fa leveleire rakják, gyapjúval fedik be. A kikelő apró hernyók nyár végén készítik el hernyófészküket, melyet a szél nem tud mozgatni
Kártétel tünetei
Az áttelelt hernyók tavasszal, lombfakadáskor kezdenek táplálkozni, kezdetben a fakadó rügyeket, majd a fiatal leveleket karéjozzák, később a kifejlett leveleket pusztítják el. Tömegszaporodás esetén tarrágást is okozhatnak.
Védekezés
Agrotechnikai védekezésként alkalmazható a hernyófészkek levágása, ezek elégetése. A hernyók ellen karbamát vagy piretroid hatóanyagú készítményekkel lehet védekezni. A hernyókat fogyasztják a madarak és számos rovarfaj is parazitálja azokat.
