A kártevőről
Európában, a szőlőtermesztő vidékeken általánosan elterjedt, tömegesen a Vitis fajokon szaporodik el, de fertőzi a tölgy és bükk fajokat is. Újabban hazánkban jelentős károkat okoz. Tömeges előfordulásának okai jelenleg még nem ismeretesek, de elsősorban olyan ültetvényekben okozott károkat, ahol valamilyen oknál fogva a ragadozóatkák hiányoznak vagy számuk minimálisra csökkent.
Életmódja:
A kifejlett egyed a kéregrepedésekben telel. Magyarországi körülmények között évente egy nemzedéke fejlődik ki. A nőstények tavasszal, a rügyfakadás után jelennek meg a fiatal hajtásokon. Tojásaikat a levél szöveteibe süllyesztik. A kikelő lárvák az imágókkal együtt a hajtáson és a fiatal leveleken szívogatnak. Június elejére fejlődnek ki és ekkor telelőre húzódnak.
Kártétel tünetei
Szívogatása nyomán közvetlenül a rügyfakadás után a szőlőhajtáson, a levélnyélen, valamint a fakadó levelek erezetén parás foltok alakulnak ki. Tömeges szívogatás hatására a hajtás rövidszártagú marad, a levelek színük felé kanalasodnak, szélük megbarnul és elszárad. A fejlődés kezdeti szakaszán megtámadott levél rendellenesen fejlődik. A fiatal hajtáson kialakult parásodott foltok a beérett vesszőn is felismerhetők. A kártétel összetéveszthető a piros gyümölcsfa-takácsatka kártételével.
Védekezés
Rügyfakadást követően rövid időn belül szükséges rovarölő szerrel permetezni. A rovarölő szerek többségével szemben érzékeny.
