A kórokozóról
Egyaránt károsítja a búzát, zabot, árpát és a rozsot, de egyes fűféléket is megfertőz. Nagy jelentőségű, hazánkban akár 50%-ot is elérheti a kár mértéke. Teljes fejlődésmenetű, gazdacserés rozsdagomba, melynek köztes gazdái a Berberis, Mahonia fajok.
Fejlődési ciklusa:
A gazdacserés kórokozó a köztes gazdák jelenléte nélkül is képes fennmaradni spóráival (uredo-, teleutospóra). A kórokozó melegigényes így a teljes fejlődési ciklus a hazai éghajlati viszonyok között általában nem tud lejátszódni. A fertőzést indító uredospórák többnyire a Balkánról, a szél útján érkeznek. Járványos fellépésre meleg, szeles, csapadékos májusi időjárást követően lehet számítani. A fertőzés hőoptimuma 20–24 °C. Ilyenkor az újabb uredogenerációk 7–10 nap alatt kifejlődnek.
Kártétel tünetei
A tünetek rozsdabarna színű, apró pörsenések formájában (uredotelepek), elsősorban a száron és a levélhüvelyen találhatók. Az érés közeledtével megjelennek a fekete színű teleutotelepek is. Az epidermisz jellegzetesen felszakad, a barna, ill. fekete színű spóratömeg elporzik. A növény az intenzív sebzési légzés és a kóros mértékben megnövekedett párologtatás miatt elszárad, a kalászokban szorult, értéktelen szemek képződnek.
Védekezés
A ma Magyarországon termesztett búzafajták nagy része rezisztens a szárrozsdával szemben. Fajtaválasztáskor figyelembe kell venni a vele szembeni ellenállóság mértékét. A korai vetés esetén nagyobb a fertőzés veszélye. A fertőzött növénymaradványokat mélyen le kell szántani, be kell tartani a vetésforgót és törekedni a harmonikus tápanyagellátásra. Kémiai védekezés a fertőzés mértékétől függően egy vagy két alkalommal lehet szükséges. Az első kezelést – állomány felvételezés alapján – a szárba indulás kezdetén, a másodikat a virágzás idején kell elvégezni. A rendelkezésre álló készítmények közül azokat célszerű választani, amelyek hatóanyagai (protiokonazol, tebukonazol, bixafén) védelmet nyújtanak más levél-, ill. kalászbetegségekkel szemben is.
