Már csírázáskor károsíthatnak! Előzzük meg a fuzárium fertőzések kialakulását!

A fuzárium szó hallatán általában a kalászvédelem jut eszünkbe, pedig ugyanazok a fuzárium gombák képesek csírakárosítóként is fellépni. Az okozott kárral azonban sokszor nem szembesül a termelő. Ennek több oka is van.

Az első, hogy a tünetek nem egységesek és egyértelműek. Főleg a talajból fertőző fuzárium fertőzés esetén a kártétel sokszor csak tavasszal jelentkezik elmaradt fejlődéssel és vontatott szárbaindulással, de ekkor már senkinek nem jut eszébe, hogy ez mind a csírázáskor kezdődött.  Gyakran vetjük például a búzát 250 kg/ha-os vetőmagnormával az indokolt 200-200 kg/ha helyett, holott a mai korszerű vetőgépekkel ez nem mindig szükségszerű, s nem szembesülünk azzal, hogy a kelési hiány a talajlakó gombák, így a fuzárium számlájára is írható.

Külön segíti a fuzáriumos csírakárosítást a forgatáscsökkentő talajművelő eljárások használata. Ez a sekély elművelés sokszor a vetőágy mélységében hoz létre szervesanyag dúsulatot, melyen a fuzárium gombák rendkívül jól érzik magukat. Ez sokszor jár együtt például azzal a jelenséggel is, hogy a szalma- vagy szármaradvány-oszlatás nem volt tökéletes, és a kombájn után csíkokban ott maradt szervesanyag kerül bedolgozásra. Ennek a tipikus tünete csíkos mintázatú kelés, melyet gyakran fuzárium okozta csírabántalmak okoznak.

Hajlamosak vagyunk a fuzáriumot egységesen kezelni, holott a fuzárium gombák egy kicsit sem azok. Magyar körülmények között a Fusarium graminearum csoport a legjelentősebb, mellette a hűvösebb években a Culmorum csoport tagjai is gyakoriak. Mindkettő jelentős szerepet játszik a gabonák a virágfertőzésénél és látens fertőzéssel terjednek a magokban, azok csírakori pusztulását vagy gyengülését okozva. Még a Graminearum, illetve Culmorum csoport sem jelent egységes tulajdonságú egységet, nem véletlen nem beszélünk fajokról. Gyakorlatilag minden izolátum különbözik a többitől. Ez okozza, hogy a kalászfertőzés esetén a kalászok fehéredésének mértéke sem mindig van összhangban a toxintartalommal, hiszen az egyes fuzárium izolátumok toxintermelő képessége is különbözik, mint megannyi más tulajdonságuk. Nincs ez másként a hatóanyag-érzékenyéggel sem. A Szegedi Gabonakutatóban végzett vizsgálataink szerint egyes izolátumok a tebukonazolra, mások a protiokonazolra érzékenyebbek. Nem véletlenül választottuk ki pont ezt a két hatóanyagot kombináció céljára, hiszen ezek már sokszor bizonyítottak.  

A köztük tapasztalt szinergia és hatáskiegészítés szinte minden genetikai variáció ellen hatékonyan véd, míg az egy-hatóanyagú termékek hatásbiztonsága sérülékenyebb. Nem beszélve arról, hogy egyes termékekben a társhatóanyag más gombák elleni hatásban (pl. Tilletia kőüszög) jeleskedik.  A talajból fertőző fuzárium fajok esetén nem ritka a hatóanyag-rezisztencia jelensége. Ez ellen a protiokonazol fokozottan védett, de az azol fungicidekre általában is jellemző, hogy hatásukat nem hirtelen vesztik el, hanem időben fokozatosan gyengülnek le. Ennek az az oka, hogy más hatóanyagokkal szemben nem egy gén határozza meg a rezisztenciát.

Ugyanilyen ritka tulajdonság a Lamardor repülőüszög (Ustilago) fajok elleni hatékonysága. Mivel ennek az üszöggombának a fonalai egyenesen a csírában találhatók és a tenyészőcsúcs közelében együtt nőnek a növénnyel, a hatóanyagok többsége nem ad megfelelő védelmet ellenük, különösen, ha a csíranövény gyorsan növekszik. Ebben a tebukonazol szinte egyedülálló hatékonyságú, széles hőmérsékleti viszonyok között is eljut a csíracsúcsba, és jól öli ki onnan az Ustilago fonalakat.

A kőüszögök közülük is elsősorban a búza-kőüszög (Tilletia caries) jelenlétét a termelő ritkán érzékeli, ezért nem tartja fontosnak. Pedig annak, hogy irodalmi ritkaság kőüszögöt találni, a fő oka, hogy egyes azol hatóanyagok, így a tebukonazol rendkívül hatékonyak ellene, és az elmúlt 40 évben sikerült annyira kiritkítani a magyar földekből a spórákat, hogy nem észleljük a jelenlétet.  

A Lamardor kezelésben található tebukonazol mennyiség egy harmada is közel 100%-os hatékonyságú búza-kőüszög ellen. Szükség is van erre, hiszen egyes export célországokban a kőüszögök karantén-károsítóként vannak nyilvántartva és a szállítmány visszautasítását vonja magával, ha találnak benne spórákat. Így a cél a zéró fertőzöttség fenntartása.

Ne felejtsük el, hogy a főbb, ismert károsítók mellett egy sor alternatív gomba keresi a lehetőséget a felpuhult, csírázásnak indult mag megtámadására! Csak néhány név a teljesség igénye nélkül: aszpergilusz, alternária, penicillium és rhizópusz fajok mind megannyi potenciális veszélyforrás, amelyek a talajban keresnek forrást, életlehetőséget magjainkon. Ez a csoport nagyon különböző gombákat foglal magába és némelyiket elég nehéz korlátozni.  

Ebben jelent segítséget a tebukonazol és protiokonazol kombinációja, azaz a Lamardor, amely egyben testesíti meg a klasszikus szélesspektrumú tebukonazol nyújtotta védelmet azzal az előnnyel, hogy a protiokonazol a maga bomlása során egy még hatékonyabb hatóanyagra, a protiokonazol-deztio-ra bomlik, amely nagyon elnyújtott, hosszú hatástartamot eredményez.  Ez a tulajdonság egyben hozzájárul ahhoz is, hogy a maggal terjedő levélbetegségek - mint a levélcsíkosság (pl. Pyrenophora graminea) - ellen is véd, valamint más levélbetegségek esetén is akadályozza az állomány korai befertőződését.

A Lamardorral végzett csávázás biztos és költséghatékony alapot jelent a biztonságos termelés felé, mely a vetőmag tulajdonságait és terméspotenciálját javítva növeli annak értékét.

További információ >>