A kártevőről
Különösen az Alföldön szokott elszaporodni és váratlan károkat okozni. Azokban az ültetvényekben, ahol csekély a peszticihasználat jelentős lehet a károsításuk. Csak alkalmi kártevő, az enyhe teleket követően hatalmas egyedszámban jelenhetnek meg, ezzel súlyos kártételt okozva a tőkéken. Az áttelelt hernyók által kirágott rügyek általában nem fakadnak ki, de ha mégis akkor a hajtások csökkent értékűek lesznek, belőlük termés nem fejlődik.
Életmódja:
Évente 2, esetleg 3 nemzedéke van. Általában május végén, június elején rajzik az első nemzedék és július-szeptember folyamán a második nemzedék, bár ezek gyakran egybefolynak, nem válnak el élesen. A lárvákat nehéz észrevenni, mivel az araszolólepke hernyókra jellemző módon testét a szőlővesszőtől mozdulatlanul eltartva rendkívül hasonlít egy elszáradt kacsra.
Kártétel tünetei
Fakadáskor, áprilisban a fiatal lárvák előjönnek a telelőhelyükről és a duzzadt főrügyeket odvasítják, módosítják a rügyterhelést. A fakadó rügyek a rügyalapig kirágottak. Ezt mellékrügy-odvasítás kíséri, mely esetben a szemek egyáltalán nem hajtanak ki. Április végén az új hajtások károsodnak, sokszor csak a hajtástengely marad meg.
Védekezés
Az inszekticides védelem az előrejelzésre alapozott. Ha tőkénként 2-3 araszolóhernyó található, az közepes fertőzöttséget jelent, de ha 3-nál több hernyó van egy tőkén, akkor súlyos kártétel következik be. Ha szükségessé válik ellene a védekezés, a szőlőmolyok ellen engedélyezett növényvédő szerek ez ellen is hatásosak (pl. cipermetrin, alfametrin, klórpirifosz, indoxakarb stb. hatóanyagokkal).