A kártevőről
Apró, szabad szemmel nem látható orsó alakú, csontfehér színű, négy lábú gubacsatka. A károsítás helye (a gubacsok) viszont könnyen észrevehető és így az atka is megfigyelhető 50-100 szoros nagyításon
Életmódja:
Jelentősége kisebb, mint a szőlő-levélatkáé, és kártételének mértéke is elmarad attól. A levélatkához hasonlóan a nőstények a rügypikkelyek alatt telelnek át. Tavasszal kezdetben a zsenge hajtáson szívogatnak, majd a fiatal levelek megjelenése után már csak azok fonáki részén fordulnak elő. Fürtön ritkán károsítanak, de például 1951-ben, lugas-szőlőben fürtpusztulást is okozott. Később az atkák a fiatalabb levelek felé vándorolnak, ahol az újabb gubacsok megjelenése, jelzi jelenlétüket, és vándorlásuk irányát. Ugyancsak szűznemzéssel szaporodnak, és évente 6-7 nemzedékük is lehet. A nemezfoltokból a nyár végén vonulnak telelőre a rügypikkelyek alá (hasonlóan a szőlő-levélatkához).
Kártétel tünetei
Tavasszal a fertőzött leveleken fajra jellemző tünetként, úgynevezett „gubacsok”jelennek meg. A kártevő nyála ugyanis irritálja a levél sejtjeit, és ezért sejtburjánzás indul meg. A kialakuló gubacsok kék szőlőn piros, fehér szőlőn fehér színt vesznek fel. Ezekben a sűrűn szőrös gubacsokban él és szaporodik tovább a kártevő. A tapintásuk miatt nemezeknek is nevezett szőrös gubacsokban optimális mikroklíma van a faj számára.
Védekezés
A vegyszeres növényvédelem ma már egy lehetőség (a ragadozó atkák betelepítése mellett) a fitofág atkák visszaszorítására. Ajánlatos azonban körültekintően eljárni. Olyan készítmények használatát kell előnyben részesíteni, amik egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben befolyásolják a ragadozó atkák populációját, és a regeneráció rövid időt vesz igénybe. Arról, hogy szükséges-e a védekezés, az előző év fertőzöttsége, illetve előrejelzési módszer eredményei alapján dönthetünk. Ilyen lehet a levél-, és gubacsatkák esetében a vegetációs nyugalmi időszakban elvégzett rügyvizsgálat, a takácsatkák esetében a különböző atkafuttatási módszerek, vagy a piros gyümölcsfa-takácsatka esetében a rügyalapokon lévő atkatojások megfigyelése. A vegyszeres védelem a leghatékonyabb, a vegetáció elején, amikor a fitofág atkapopuláció még kevés egyedszámú, és érzékeny fenológiai állapotban vannak az egyedek. Például a szőlő-gubacsatka a szőlő 2-4 leveles fenológiájánál a legérzékenyebb, mert ekkor még nincsenek gubacsai. Egyszerre több fitofág atkafaj erős fertőzése esetén a tavaszi kezelés időzítését a legkésőbb eljövő faj megjelenéséhez kell időzíteni. Meg kell jegyezni azonban, hogy a takácsatkák, és levélatkák együttes nagyszámú jelenléte elég ritka, és inkább csak szórvány, vagy az elhanyagolt ültetvényekben fordul elő.
