Csíkoshátú búzalégy (Chlorops pumilionis)

A kártevőről

Gyakori faj, a lárva az őszi árpát, őszi búzát, a rozst és a tarackbúzát károsítja. A tavaszi nemzedékek 10%-os kárt is okozhatnak a kalászkár következtében. Csökken a szemek tömege. Az őszi kártételt a búza kiheverheti.

Életmódja:

Évente 3 nemzedéke van, a lárvák telelnek az őszi gabona hajtásaiban. Az imágók rajzása a bábozódást követően a gabona szárba indulásakor kezdődik. Tojásait a növény legfelső levelének lemezére rakja. A lárvák a kalászszáron lefelé haladva hosszanti barázdát rágnak. Az imágók még aratás előtt rajzanak. A nyári nemzedék a gabona árvakelésen és a tarackbúzán él, a 3. nemzedék tojásait az őszi vetésre rakja.

Kártétel tünetei

Ősszel az árpa és a rozs vezérhajtása elsárgul, később elszárad. A növény többi része hagymaszerűen megvastagodik. Tavasszal, ha korán fertőz, a kalász nem képes előjönni, "hasban marad". Késői fertőzéskor a kalász kitolódik, de az alatta levő szár meggörbül, rajta barázdaszerű járat található, melyben ürülék van. Az ilyen szárakon fejlődő kalászok szemei léhák lesznek.

Védekezés

A növényállomány erőteljes fejlődését segítő agrotechnika mérsékeli a kártételt. A korai vetésű gabona kiheverheti a károsítást. Kémiai védekezés pl. diflubenzuron hatóanyaggal, súlyos kár esetén talajfertőtlenítő szerekkel lehetséges a fritlégy elleni védekezéssel összekapcsoltan.