A kártevőről
Jelentőségük szinte állandósult - kártételükre mindig oda kell figyelni. Fertőzésük mértéke függ az évjárattól: száraz periódusokban a termelőknek azzal kell szembesülniük, hogy az intenzív növénytermesztés számos területén állandósul az atkaprobléma. Felszaporodásuknak a meleg, párás időjárás kedvez. A takácsatkák az általuk szőtt háló védelme alatt kedvező mikroklímát alakítanak ki, ami mind a túlhevüléstől, mind a kiszáradástól védi őket. A tartósan kedvező klíma a nemzedékek számát is emeli.
Életmódja:
A kétfoltos takácsatka áttelelése imágó alakban, azaz a megtermékenyített nőstény által történik. Ezek az állatok az ősz folyamán az időjárás kedvezőtlenebbé válása idején védett helyre, például a kéreg repedéseibe húzódnak. Innen tavasszal a kedvező időjárás csalogatja elő őket, amikor már a levelekre rakhatják tojásaikat. Ennek az atkafajnak különösen gyors a fejlődésmenete: a tojásrakástól a kifejlett egyedig csak 8-12 napot vesz igénybe. A nőstények kb. 30 napig tartó életük során 90-110 db tojást raknak, ezért az egyedszám a nyár folyamán gyorsan növekszik.
Kártétel tünetei
Az atkák főként a zöld növényi részek szívogatásával okoznak kárt. Különösen veszélyesé válhatnak száraz, meleg időjárás esetén, mert fokozzák a növény vízvesztését. Erős fertőzéskor a kártétel addig fokozódhat, amíg a levelek eltorzulnak, majd idő előtt lehullnak. Az atkakártétel tünete termesztett növényeinken jellegzetes, sokszor fajra jellemző. Korai felismeréséhez azonban megfelelő módszer (mikroszkópos elemzés), vagy gyakorlott szem kell. A felismerést az is nehezíti, hogy maga a kártevő szabad szemmel alig (takácsatkák), vagy egyáltalán nem látható (pl.: levélatka fajok). A legáltalánosabb tünete a kártevő szívogatása nyomán a levelek elhalványodása, „ezüstös” elszíneződése (a levélsejtek ilyenkor az atkaszívogatás nyomán levegővel telnek meg).
Védekezés
Almáskertjeinkben a fő atkakártevő a piros gyümölcsfa takácsatka, de a kétfoltos takácsatka és az almatermésűek levélatkája is gyakran okoz komoly kártételt. A takácsatkák és levélatkák ellen az első permetezést akkor kell elvégezni, amikor az áttelelő tojások, illetve az áttelelő nőstények által lerakott tojások 50-60 %-a kikelt. A tavaszi kezelést vegyes populáció esetén célszerű a kétfoltos takácsatkához igazítani mivel az első nemzedék 50%-os kelése egy-két héttel később jelentkezik mint a másik két fajé. A vegetáció későbbi időszakában, ha szükséges, a felszaporodás kezdetén (3-5 egyed/levél /takácsatka/, illetve 30 egyed/levél /levélatka/) védekezzünk újra Envidor használata esetén elegendő csak egyszer védekezni – tavasszal.
