A kórokozóról
Kártétele főleg a szőlőbogyók rothadása miatt jelentős. A zöld növényi részek károsodása jelentéktelen, a szőlő fás részein a betegség nem fordul elő. A szőlő fajok fogékonysága között eltérések vannak, az európai Vitis vinifera fogékony.
Fejlődési ciklusa:
Az elsődleges fertőzési források a növénymaradványokban, töppedt bogyókon telelő gombaképlet. Tavasszal a fiatal hajtások megjelenésekor szóródnak ki a spórák, melyek növénybe való hatolásához 6 órányi levél- vagy bogyónedvesség kell. A hőmérsékleti optimum 25-27°C. A tünetmentes időszak levélen 8-25 nap, bogyón 1-2 nap. Vegetációban több hullámban fertőződnek a növények a konídiumok révén, mely vízcseppekkel terjed. A betegségre csak a növekvő levelek, bogyók fogékonyak.
Kártétel tünetei
A betegség tünete a levélen apró, barnásvörös kerekded vagy kissé szegletes foltok formájában jelentkezik. A foltok szélén a levél színe fekete, olykor koncentrikus körívekbe rendeződő fekete, pontszerű piknídiumok (ivartalan gombaképletek) jelennek meg. Ezek nedvesség hatásásra konídiumokból (fertőző spórák) álló masszát ürítenek. Levelenként sok folt található, ritkán a levélnyélen is. A hajtáson a foltok sötétebbek, hosszúkásak, besüppedők, rajtuk a bőrszövet szakadozott. A fürt teljes egészében csak ritkán fertőződik. A bogyókon elszórtan fordul elő rothadás. A bogyófejlődés második szakaszában a bogyókon fakó foltok jelennek meg, ezt követően a bogyó gyorsan megbarnul, ráncosodik, megfeketedve összetöpped. A bogyók felületén is képződnek piknídiumok, a magon azonban nem. A betegségnek kedvez a csapadékos, meleg idő , ekkor tömeges bogyóelhalás alakul ki. A fürtkocsányon, a kacson is megtalálhatóak az apró foltok.
Védekezés
A védekezésben elsődleges jelentőségű a termesztési higiénia betartása. Fontos az ültetvények szellős kialakítása, a zöldmunkák időben történő elvégzése. A növénymaradványokat meg kell semmisíteni.
