Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii)

A kórokozóról

Régebben jelentős betegséget okozó kórokozó volt, mára a csávázott vetőmag, ill. a rezisztens fajták használata miatt háttérbe szorult. A napraforgó mellett a csicsókát is fertőzi.

Fejlődési ciklusa:

A kórokozó a növényben él gombafonalakkal, a növény felszínére a légcserenyílásokon keresztül jut ki. Tavasszal a kedvező hőmérséklet és csapadék mellett a növényi maradványokban telelő gomba fertőző spórákat képez és vízben való mozgással fertőzi meg a napraforgót. A gombafonal a vetőmagban is áttelelhet, így az is lehet a fertőzés forrása.

Kártétel tünetei

A magban micéliummal (gombafonallal) telelt kórokozó már a bimbók megjelenése előtt tüneteket okoz. A fertőzött növények növekedésükben visszamaradtak, aprók,  levelük rozettaszerűen összezsúfolódik, majd leszárad. A levélalaptól induló sárga foltok fonáki oldalán fehéres penészgyep bevonat található. Késői fertőzés esetén kis kiterjedésű apró foltok jelennek csak meg a leveleken, melyek szegletesek, sárgák, fonákon fehéres bevonattal. A tányérok súlyos fertőzés esetén nem kötnek magot, kicsik maradnak és torzak lesznek.

Védekezés

Védekezés a reziszens fajták alkalmazásából, ill. a vetőmag csávázásából áll. Csávázásra a metalaxil alkalmas rézoxikloriddal, vagy mankocebbel kombinálva. Fontos szerepe van a fertőzés megelőzésében a vetésváltás betartásának is.