Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Ismertető

Termőhely:

jól levegőző, vályogos altalajú, vizet vezető talajrétegekkel rendelkező vályog és homoktalajok.

Fő csírázási időszak: tavasz.

Leírás:

Szívós, spórákkal szaporodó, mélyre nyúló, gazdagon elágazó tarackokkal.

A szaporodás és elterjedés főként vegetatív úton, de spórák útján is történik, 5 -50 cm magas. A spórák kovasavat tartalmaznak.

Jellegzetességek:

„gyufásskatulya-szerűen” egymásba tolt rügyek és elágazások. Az oldalrügyeknek a szárhoz legközelebb eső része hosszabb, mint a főrügy levélhüvelye (a mocsári zsurlónál ez fordítva van).

Termőszárak: márciusban –áprilisban jelennek meg, sárgás-barnás színűek (klorofill nélkül), el nem ágazók, végállású, kalász alakú spóratartókkal. A spórák kiszóródása után elhalnak.  A termőszárak levelei a csomóknál egy feketésbarna fogazott hüvellyé nőnek össze.

Zöld meddőszárak: a termőszárak után jelennek meg, zöldek és a rügycsúcs felé egyre rövidebbé váló oldalrügyek örvösen állnak.

A spórák és a spirális szalagok végei szőrösek (a mocsári zsurlónál ezek nem szőrösek).

Tarackok: mélyre nyúlók, gazdagon elágazók, ugyancsak „gyufásskatulya-szerűen” egymásba toltak.

Előfordulás: a szántóföldeken gyakori (gabona, kapás kultúrák); elterjedt a kertekben, vasúti töltéseken, és utak szélén.

A spórák élettartama: csak néhány napig csíraképesek.

Jelentőség:

Az elterjedést segíti az késői sorzárású kultúrák egymás utáni termesztése (fényigény!).

Közepes mértékű terméscsökkenést okoz, mivel a tápanyagokat a gyökér nagyobb mélységekből is (akár 160 cm) felszívja. Kovasav tartalma miatt a növényt az állatok kerülik.
 

Társnevei: bábaguzsaly, békaláb, békarokka, cindrót, csikófark, guzsajka, ízfű, kannamosó fű,lófark fű, macskafark, sikár, súrló, tálmosó fű, zsurló