Ismertető
Termőhely:
jól levegőző, vályogos altalajú, vizet vezető talajrétegekkel rendelkező vályog és homoktalajok.
Fő csírázási időszak: tavasz.
Leírás:
Szívós, spórákkal szaporodó, mélyre nyúló, gazdagon elágazó tarackokkal.
A szaporodás és elterjedés főként vegetatív úton, de spórák útján is történik, 5 -50 cm magas. A spórák kovasavat tartalmaznak.
Jellegzetességek:
„gyufásskatulya-szerűen” egymásba tolt rügyek és elágazások. Az oldalrügyeknek a szárhoz legközelebb eső része hosszabb, mint a főrügy levélhüvelye (a mocsári zsurlónál ez fordítva van).
Termőszárak: márciusban –áprilisban jelennek meg, sárgás-barnás színűek (klorofill nélkül), el nem ágazók, végállású, kalász alakú spóratartókkal. A spórák kiszóródása után elhalnak. A termőszárak levelei a csomóknál egy feketésbarna fogazott hüvellyé nőnek össze.
Zöld meddőszárak: a termőszárak után jelennek meg, zöldek és a rügycsúcs felé egyre rövidebbé váló oldalrügyek örvösen állnak.
A spórák és a spirális szalagok végei szőrösek (a mocsári zsurlónál ezek nem szőrösek).
Tarackok: mélyre nyúlók, gazdagon elágazók, ugyancsak „gyufásskatulya-szerűen” egymásba toltak.
Előfordulás: a szántóföldeken gyakori (gabona, kapás kultúrák); elterjedt a kertekben, vasúti töltéseken, és utak szélén.
A spórák élettartama: csak néhány napig csíraképesek.
Jelentőség:
Az elterjedést segíti az késői sorzárású kultúrák egymás utáni termesztése (fényigény!).
Közepes mértékű terméscsökkenést okoz, mivel a tápanyagokat a gyökér nagyobb mélységekből is (akár 160 cm) felszívja. Kovasav tartalma miatt a növényt az állatok kerülik.
Társnevei: bábaguzsaly, békaláb, békarokka, cindrót, csikófark, guzsajka, ízfű, kannamosó fű,lófark fű, macskafark, sikár, súrló, tálmosó fű, zsurló
