Ismertető
Termőhely:
mély, nedves agyag- és vályogtalajok (nedvességet és vályogtalajt jelző növény).
Fő csírázási időszak:
tavasz, nyár. Leírás: szívós, nagy lomblevelű, mélyre nyúló gyökerű (20-25 cm), messze elnyúló földalatti hajtásokat fejlesztő, 10-20 cm magas gyomnövény.
Jellegzetességek:
aranysárga virágfejek a kb. 15 cm magas tőkocsányokon ülnek, amelyek kora tavasszal, már a lomblevelek előtt megjelennek. A szaporodás többnyire a földalatti hajtásokkal történik.
Sziklevelek:
kicsik, pozsgásak, nyelesek, lándzsásak, ép szélűek, fényesek, talajon fekvők.
Lomblevelek:
tőlevélrózsaszerűen állnak, hosszú nyelűek, visszás kerekded - szív alakúak, öblösen karéjosak, tenyér nagyságúak; felső oldalukon sötétzöldek, fiatalon filcesen szőrösek, alsó oldaluk fehér - filces.
Szár:
a virágos szárak felállóak, fehér filcesek és kicsi, rásimuló pikkelyekkel fedettek.
Virágok:
száranként egy, egyedül álló, sárga virágfejecske, a tányéron csöves, a fészek szélén nyelves virágokkal.
Virágzás ideje:
február - április.
Termés:
bóbitás kaszat, a pitypangra emlékeztető gömbben nyílik, széllel terjed.
Mag:
hosszúkás henger formájú, világossárga - barna, fehér szőrkoronával, 10-15 mm.
Előfordulás:
szántóföldön, szőlőültetvényekben, kőbányákban, árokpartokon, vasúti töltéseken, legelőkön, nedves, kipusztult helyeken.
Jelentőség:
gabonában igen káros, azonban ritkán tud virágozni. A kapás kultúrákban terméscsökkentő hatású, részben a betakarítást is akadályozza.
Társnevei:
szattyú, lókörömfű, szamárlapu, fehérhátú lapu, farkastalpfű, mostohalapu, szamárköröm, tyúkvirág, mocsárvirág, élőhalófű, partilapu, bikavirág, podbál, vajlapu.
