A kártevőről
Hazánkban különösen az őszibarack-termelő vidékeken elterjedt levélkártevő faj. Fő tápnövénye az őszibarack, ritkábban a kései meggy. Egygazdás, a nyári szárnyas egyedek további őszibarackfákat fertőznek. Erős fertőzés esetén a gyümölcsfejlődés is visszamaradhat.
Életmódja:
Egygazdás, életciklusa az őszibarackhoz kötődik. A tojás telel át. Az ivaros szaporodású nőstények és szárnyas hímek októberben jelennek meg. A petéket a kéregrepedésekbe rejtik.
Kártétel tünetei
Igen korán az őszibarack rügyfakadása után megjelennek. A levélfonákon élő telepek hatására a levelek szabálytalanul fodrosodva besodródnak, tömött levélfészek alakul ki. A hajtás tengelye meggörbül. A levelek zöld színüket megtartják, de idő előtt lehullanak, erős fertőzés esetén a gyümölcsfejlődés is visszamarad.
Védekezés
Az agrotechnikai védekezés elemeként a korona megfelelő formálásával, a kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlással, a fertőzött levelek, hajtáscsúcsok, ágak eltávolításával csökkenthető a telep kialakulásának lehetősége a vegetációs időszakban. A nyugalmi állapotban végzett növényvédőszeres permetezéssel, mivel a tojásokat a kéregrészek alá helyezik, nem csökkenthető hatékonyan. Speciális aficidekkel (pl. pirimikarb, lambda-cihalotrin, dimetoát) lombfakadás után védekezhetünk az érzékeny ősanyák ellen.
