A kártevőről
Elsősorban az almán, cseresznyén, szilván elszaporodó kártevő. Fertőzésük mértéke függ az évjárattól: száraz periódusokban a termelőknek azzal kell szembesülniük, hogy az intenzív növénytermesztés számos területén állandósul az atkaprobléma. Felszaporodásuknak a meleg, párás időjárás kedvez. A takácsatkák az általuk szőtt háló védelme alatt kedvező mikroklímát alakítanak ki, ami mind a túlhevüléstől, mind a kiszáradástól védi őket. A tartósan kedvező klíma a nemzedékek számát is emeli.
Életmódja:
Hazánkban évente 6-7, esetleg 8 nemzedék alakul ki. A fák kéregrepedéseiben telelnek át a megtermékenyített nőstények. A telelőhelyüket a tartós napi 10°C átlaghőmérsékletkor hagyják el és a fakadó levelekre vándorolnak. A tojásokból kikelve a fonákon károsítanak a szövedék védelmében, a nemzedékek egybefolynak. Tömeges elszaporodásuk nyár közepén kezdődik és ősz elejéig tart.
Kártétel tünetei
Az atkák főként a zöld növényi részek szívogatásával okoznak kárt, melynek hatására a levél színén sárgásfehér foltok alakulnak ki. Különösen veszélyesé válhatnak száraz, meleg időjárás esetén, mert fokozzák a növény vízvesztését. Erős fertőzéskor a kártétel addig fokozódhat, amíg a levelek eltorzulnak, majd idő előtt lehullnak. Az elhalt levelekről a gyümölcsre is áttelepülhetnek, sűrű szövedékükkel azt is bevonják.
Védekezés
A takácsatkák és levélatkák ellen az első permetezést akkor kell elvégezni, amikor az áttelelő nőstények által lerakott tojások 50-60 %-a kikelt. A tavaszi kezelést vegyes populáció esetén célszerű a kétfoltos takácsatkához igazítani. A vegetáció későbbi időszakában, ha szükséges, a felszaporodás kezdetén (3-5 egyed/levél /takácsatka/, illetve 30 egyed/levél /levélatka/) védekezzünk újra Envidor használata esetén elegendő csak egyszer védekezni – tavasszal.
