A kártevőről
Európa-szerte elterjed, hazánkban általánosan megtalálható, gyakori faj. Elsősorban erdőkben fordulnak elő, de a gyümölcsösökben is okozhatnak komoly kárt. Tömegszaporodása esetén tarrágás következik be, aminek következtében a termés nagy része elpusztul.
Életmódja:
Egynemzedékű faj, késő ősszel rajzik, a tojások telelnek át. Tavasszal március elejétől kelnek ki a hernyók, selyemszálon függve szél segítségével terjednek. Május közepétől a talajban bábozódnak. A kikelt imágók október elejétől decemberig rajzanak. A hímek a fatörzseken felmászó szárnyatlan nőstényeket feromonok segítségével találják meg. A megtermékenyített nőstények felmásznak a fakoronába, ahol rügyek mellé, rügypikkelyek közé vagy ágelágazásokba helyezik el tojásaikat.
Kártétel tünetei
Az araszoló hernyók kiodvasítják a fakadó rügyeket, később a virágbimbókat és a virágokat pusztítják el. Laza szövedékkel összeszövik a leveleket, nappal itt tartózkodnak, éjjel szabálytalanul rágják azokat. Tarrágás esetén a fák alvó rügyei kihajtanak, a fák gyengülnek, fagyra érzékenyebbé válnak. A hernyók megrágják a fiatal gyümölcsöket is
Védekezés
Ősszel a fák törzsére erősített hernyóenyves övekkel a talajból előjövő és a fákra mászó szárnyatlan nőstények összefoghatók. A tél végi olaj tartalmú permetezés hatásosan gyéríti a tojásokat. Tömeges elszaporodása esetén szükséges növényvédőszeres védekezés is Egyéb években természetes ellenségei hatásosan visszaszoríthatják a kártételt.