A kártevőről
Főleg őszi búzán és rozson károsít, de más gyakori gabonafajokon és egyéb pázsitfűfajokon is. Magyarországon az enyhén dombos és sík búzatermő tájakon gyakori kártevő. A lárvák elsődleges tápnövénye a búza és az őszi árpa. Főleg a többéves monokultúrákban okozott károkat. A lárva károsítása szeptember végétől áprilisig tart.
Életmódja:
Évente egy nemzedéke van, a lárvák telelnek a talajban. A kifejlett lárva április végétől bábozódik. Az imágó május végén, június elején jön elő. A nőstény a talajba helyezi tojáscsomóját. Nedves június-augusztus kedvező elterjedésüknek. A lárvák szeptemberben kelnek ki, fénykerülőek. A kártevő főleg a kötöttebb talajú termőhelyeket kedveli, valamint a száraz, napos időjárást. Főleg éjjel aktív, napközben a legfeljebb 30 cm mélyen lévő, a gabonanövény közelében kifúrt föld alatti járataiban tartózkodik.
Kártétel tünetei
A fiatal lárva a levelet úgy rágja meg, hogy a szállítószövetek megmaradnak. Az idősebb már az egész levelet és magát a növényt is elpusztítja úgy, hogy csak egy kóccsomóhoz hasonló összegubancolt növényi maradvány látható. A lárvák a növény mellett a talajban aknákat készítenek, és ebbe húzzák be a növény levelét, ahol „kicsócsárolják”. Az imágók a tejes- viaszérésben lévő magvakat rágják meg.
Védekezés
Helyes vetéssorrenddel elszaporodásának mértéke csökkenthető. Fontos a szalma eltávolítása a tábláról, a tarlóhántás gyors elvégzése. A lárvák ellen szükség esetén rovarnövekedés-szabályozó (teflubenzuron), karbamát-tartalmú készítményekkel, szervesfoszforsavészterekkel lehet védekezni.
