Kukorica Aspergilluszos csőrothadása (Aspergillus flavus)

A kórokozóról

Terjedés: a talajon található növényi maradványokon vagy a talajfelszínen található termôtestekbôl származó Aspergillus konídiumok a levegôben terjedve fertôzik meg a kukorica bajuszszálakat, vagy rovarok okozta sérüléseken keresztül okoznak fertôzést. A tapasztalatok szerint a porzószálak akkor a legérzékenyebbek a fertôzésre, amikor még élôk (nem száradtak el), de már sárgás-barna színûek. Az Aspergillus fajok egészen 15%-os szemnedvesség-tartalomig képesek a fejlôdésre a betakarított szemeken is, ezért az ennél magasabb tárolási nedvességtartalom további aflatoxin fertôzôdéshez vezethet.

Telelés: az alászántott, vagy talajon elfekvô szármaradványokon telel át.

Hajlamosító körülmények: a meleg, száraz idôszak kedvezôen hat az Aspergillus fertôzésre. A száraz, hôstresszes idôszakok egyértelmûen nagyobb toxintermelést eredményeznek, különösen, ha ilyen idôjárás uralkodik a bajuszkitolástól a késôi lisztes érésig. Ezen kívül olyan rendkívüli stresszhatások, mint a jégesô, korai fagy, vagy rovarkár fokozzák a kukorica fogékonyságát. 

Kártétel tünetei

Az Aspergilluszos csôrothadás zöldesszürkétôl sárgásszürkéig terjedô színû esetleg sárgásbarna penészgyep tünettel jelenik meg. A spóratermô gombafonalakat a szemeken és azok között lehet megfigyelni, sokszor a szomszédos szemek együttesen fertôzôdnek. Az Aspergilluszos csôrothadás azért kiemelten fontos kórtani probléma, mert humán- és állategészségügyi szempontból is rendkívül veszélyes aflatoxin szennyezettséget okozhat a kukoricában. 

Védekezés

Bayer termékek