A kórokozóról
A betegség fő forrása a fertőzött vetőmag és a tarlómaradványok. A fiatal növényekbe a kórokozó közvetlenül a bőrszöveten át hatol be, az idősebb növényekbe viszont mindenekelőtt a gázcserenyílásokon, a hidatódákon vagy a mechanikus sérülési pontokon (az oldalhajtások és a termések kicsipkedésének vagy kitördelésének a helyén, a rovarok rágásánál vagy akárcsak a levélszőrök letörésekor is).
A betegség terjedése csakis a növényeken jelenlevő vízcseppek útján, vagy magas páratartalom mellett és magas hőmérsékleten (25 °C fölött) lehetséges.
Kártétel tünetei
A levelek peremén, főleg a bemetszéseken a szövetek sárga vagy barna színűek, később beszáradnak és a szövet szétesik. A tenyészőcsúcsok növekedése leáll és elhalnak. A levélnyeleken és a termések kocsányain, ahol a szárakról kinőnek zöldesfehér vagy világosbarna nekrotikus foltok képződnek, később nagy számú apró fekete termőtestek (piknídiumok és pszeudotéciumok) jelennek meg rajtuk, ezek gyakran koncentrikus körök mentén rendeződnek. Az innen kinövő levelek sárgulnak, hervadnak, lekonyulnak és fokozatosan elhalnak. A megfertőzött terméseken szabálytalanul besüppedt vizenyős foltok jelennek meg, amelyek sűrűn tele vannak hintve termőtestekkel. A fertőzött fiatal növények (palánták) elpusztulnak.
Védekezés
A vetőmag csávázása és a növények kezelése dikarboximidekkel vagy a kabakosok kladospóriumos mézgás varasodásánál, a dinnye fenésedésénél vagy az uborka korenispórás levél- és termésfoltosságánál használt készítményekkel. Az első kezelést ajánlatos 40 cm-es növénymagasságnál elvégezni, amit szükség szerint 2-3 hetes időkönként ismételni kell.
