Szamóca lisztharmata (Podoshphaera macularis (Sphaerotheca macularis))

A levél fonákán először foltszerű, majd az egész levélfonákra kiterjedő, finom, szürkésfehér epifita micélium és konídiumlánc-bevonat figyelhető meg. Később e bevonatba ágyazottan, apró, fekete kleisztotéciumok képződnek. A levél a színe felé bekanalasodik, törékennyé válik. Esetenként a levél színén vörösbarna, erezetten szétfutó foltok is megfigyelhetők. A levélnyélen és indán ugyancsak szürkésfehér epifita micélium, konídiumláncok és kleisztotéciumok láthatók.
A gyümölcs felületét finom, szürkésfehér epifita micélium és konídiumlánc-bevonat borítja. A zöld gyümölcsök fejletlenek, elbarnulnak, parásodnak, enyhén berepedeznek és összetöppednek. Az éredő gyümölcsök fejletlenek, fakó színűek és íztelenek.

A betegség lefolyása.
A fertőzési források a levelek és az indanövények, ahol a kórokozó micéliummal és kleisztotéciummal telel át. A konídiumoknak az áttelelésben nincs szerepük. Tavasszal, 15 °C körüli hőmérsékleten, általában április végétől a micéliumon konídiumláncok jönnek létre, a kleisztotéciumokból pedig aszkospórák szóródnak ki. Ezek az újonnan fejlődött növényrészekre kerülnek és fertőznek. A vegetációs időben a bőségesen képződő konídiumláncokról lefűződő konídiumok fertőznek. A kleisztotéciumok június közepétől alakulnak ki. Ezeknek csak az áttelelésben és a következő évi fertőzés elindításában van szerepük. A gomba fertőzésére a 17–20 °C hőmérséklet a legkedvezőbb, a 15 °C alatti és 25 °C fölötti hőmérséklet fejlődését hátráltatja. A kórokozó a magas, 96–97% relatív páratartalmat igényli, a szárazság számára kedvezőtlen. A gomba a zsenge növényrészeket fertőzi meg, amelyek – elsősorban tavasszal – a lomb és gyümölcs fejlődésekor, valamint szüret után az indanövények fejlődésekor találhatók. Ha a kórokozó számára a környezeti feltételek kedvezőek, akkor a fertőzést követő 4 nap múlva kialakul a micélium, amelyen már az 5. napon megkezdődik a konídiumláncok képződése.

A betegség vegyi védekezéssel eredményesen leküzdhető. A permetezést már a virágzás előtt, április 2. dekádjában meg kell kezdeni, majd 10 nap múlva meg kell ismételni. A tavaszi permetezések a gyümölcs védelmét szolgálják. A permetezéseket a szüret után, az indanövekedés időszakában a betegség mértékétől függően tovább kell folytatni. A szüret utáni kezelések elsősorban a következő évi, tavaszi fertőzések csökkentését szolgálják.