A kórokozóról
Legfontosabb gazdanövényei az őszi búza, árpa, rozs és a tritikálé.
Fejlődési ciklusa:
A fertőzés mértéke függ a termesztett fajtától, azonban nem mutat összefüggést a vetésforgó összetételével. A homok és a savanyú talajok, a csekély talajnedvesség, valamint az alacsony hőmérséklet elősegítik a fertőzés terjedését. A gomba fejlődése szempontjából kedvező feltételek a szár erőteljes korhadását okozhatják, ez megdőlést és termésveszteséget eredményezhet.
Kártétel tünetei
A kárkép hasonló a szártörőgomba okozta betegségéhez. A száron a szemfolthoz hasonló, jól látható, a körülötte lévő egészséges szövettől élesen elhatárolódó, fekete szélű foltok képződnek. A foltok közepén világosszürke elhalások találhatók. A foltok formája lehet hegyes-ovális; legnagyobb részük azonban nagy kiterjedésű és szabálytalan formájú. A világosszürke részben találhatók a gomba sötétbarna, kicsi szkleróciumai. A szártörő betegségtől való megkülönböztetését az élesen elhatárolódó szegély, valamint a könnyen lekaparható szkleróciumok teszik lehetővé. A gomba a növények szárát mintegy 30 cm-es magasságig fertőzi meg. A földalatti száron is gyakran találhatóak foltok; a kórokozó néha a gyökereket is megtámadja. Erős fertőzéskor a gomba bejut a szár belsejébe is, ez esetben a szár a fertőzés helyén könnyen eltörhet.
Védekezés
A csírakori fertőzés minden olyan agrotechnikai és tápanyag-utánpótlási intézkedéssel mérsékelhető, amely elősegíti a növényállomány gyors kelését és fejlődését.
