Nehezen leküzdhető szívókártevők - mit tehetünk ellenük?

A nyolcvanas évek elején a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem egyik növényvédelmi állattan előadásán az előadó a következőképpen fogalmazta meg a korszerű növényvédelem lényegét: „A növényvédelemben a károsítók gazdasági kártételi szint alatt tartása a cél, soha ne törekedjenek azok teljes kiirtására!” Szerencsére, a kártevők teljes kiirtását, még a rendkívül hatékony szerves foszforsavészter típusú rovarölőszerek idején sem lehetett elérni. 

Mi sem jobb példa erre, minthogy a foszforsavészter származékok alkalmazása idején az alma egyik jelentős kártevője, a vértetű szinte teljesen eltűnt az ültetvényekből. Ezeknek a hatóanyagoknak a visszavonása után azonban újra az egyik legjelentősebb kártevője lett az almásoknak, de említhetnénk a körtelevélbolha fajokat is – a helyzet hasonló. Maradjunk is ennél a két, sokat emlegetett kártevőnél. Ahogy a rovarölő szereket fejlesztő kollégám fogalmazni szokott: „Ezek ellen a makacs szívókártevők ellen minden fronton harcolni kell és mindent be kell vetni, amivel a populáció felszaporodását az adott vegetációban mérsékelni tudjuk. Csak vegyszeres védekezéssel nem érhetünk el tartós eredményt.” A cél - mint amit a fentebb említett előadó is sugallt - a kártevő populációk alacsony szinten tartása, ami meglehetősen komplex gondolkodást és tevékenységet igényel. 

A vegetáció elején érdemes mérlegelni, milyen tél van a hátunk mögött. Volt-e tartós hideg, aminek következtében a vértetű fehér „vattapamacsai” még az oltásforradás helyéről (a „bokáról”) is eltűntek. Ilyen esetben esély van arra, hogy a kártevő felszaporodása lassúbb lesz és vegyszeresen elégséges csak virágzás után egy-két héttel elkezdeni a védekezést Movento-val 1-2 alkalommal. A vértetű újbóli felszaporodását pedig más hatóanyagú (pl. pirimikarb) készítménnyel mérsékeljük június folyamán. Meg kell jegyezni, hogy az utóbbi években ez a megoldás már csak az enyhe telek miatt sem elégséges. Amennyiben a vattacsomók az oltásforradáson megmaradtak, de a koronában az ágrészeken nem találhatók, akkor semmiképpen ne hagyjuk el az ún. „bokamosást”, azaz a fák legalsó részének bőlével történő bepermetezését pl. poliszulfid + olaj tankkeverékével. Virágzás után pedig jöhet Movento-val az egy-, vagy kétszeri kezelés, majd júniusban egy más hatóanyagú rovarölő szeres beavatkozás. 

Sajnos a nagyon enyhe telek után (pl. amilyen az idei esztendő is) előfordul, hogy a vértetű „vattapamacsai” a felsőbb ág részeken is fennmaradnak. Innen aztán még gyorsabban terjednek szét később a lombkoronában. Az ilyen esetben a bokamosás után virágzás előtt, vagy virágzásban már el lehet kezdeni a vegyszeres beavatkozást az ebben az időszakban alkalmazható készítményekkel (pl. flonikamid). Valamint fontos tisztában lennünk azzal, hogy az ültevényünkben milyen mértékben vannak jelen a hasznos élő szervezetek (pl. vértetű fürkész, fátyolka, fülbemászó), mivel saját érdekünk, hogy védjük és kíméljük ezeket a hasznos szervezeteket. Hasonlóan nehéz feladat körtésekben a körtelevélbolhák elleni küzdelem. Itt is két, jól elkülöníthető szakaszt különböztetünk meg. Virágzás előtt a cél, hogy az áttelelő nőstények tojásrakását, illetve a tojások kelését megtizedeljük. Ezt poliszulfidos, káliszappanos lemosással mérsékelhetjük. Amennyiben az egyedszám felfutása már virágzás előtt, illetve virágzásban erősödik, akkor szükség lehet arra, hogy ilyen korán kezdjük el a vegyszeres védekezést. 
Fontos, hogy az egyedszám ne érjen el olyan mértéket, amit már virágzás után, nem, vagy csak nagyon nehezen tudunk kontrollálni. Ebben az időszakban a Sivanto prime készítményünket javasoljuk, amely jelentősen mérsékli a felszaporodást. Virágzás után a Movento egy-két alkalommal történő felhasználásának jön el az ideje. Fontos, hogy amennyire lehetséges a fiatal lárvák ellen időzítsük a kezelést. A vegetáció későbbi szakaszában amennyiben szükséges, más hatóanyagú készítményt (pl. abamektint) alkalmazzunk.

További információ >> Movento és Sivanto prime