A kártevőről
Hazánkban általánosan elterjedt szárkártevő. A hernyó polifág, fő tápnövénye a kukorica, de kenderen, cirokon, kölesen stb. is káros mértékben felszaporodik. Kártételének mértéke nagyon változó, függ az időjárástól, a kukorica fajtájától és a termesztés módjától. Felszaporodásának kedvez a monokultúrás termesztés.
Életmódja:
Az ország déli részén 2, északon csak 1 nemzedéke fejlődik ki évente. A fejlett hernyó a tápnövény szárában telel át. Az első lepkerajzás május végén van, a főrajzás június és július első felében várható.
Kártétel tünetei
A kukorica levelén a tojásból kikelt hernyók szabálytalan "ablakos" foltokat rágnak, melyben ottmarad a szövedékbe tapasztott rágcsálék. Később a szárba, majd a címerkalászba furakodnak be, minek következtében a címer letörik. A szár, a zászló vagy a torzsa letörik. A törési hely alatt kis átrágott lyukak láthatók, melyekben világos, forgácsszerű rágcsálék van. A károsító nem csak a növények belsejét rágja, hanem a torzsán és a magokon is hagy hátra rágásnyomokat, ezzel elősegítik a csőpenész kialakulását.
Védekezés
Az agrotechnikának jelentős szerepe van a kártétel mérséklésében. A kukoricaszárat betakarítás után meg kell semmisíteni, vagy azokat 10 cm-nél mélyebbre kell leszántani. Kémiai védekezés a lárvák szárba hatolása előtt alfametrin, deltametrin, lufenuron, klórpirifosz, lambda-cihalotrin, stb. hatóanyagú készítményekkel hatékony, ezt az imágók szexferomon- vagy fénycsapdázásával lehet előrejelezni.
