A kórokozóról
Szórványosan előforduló betegség. A beteg fás részek feletti tőkerészek pusztulása a betegség kártétele. A Vitis nemzetség tagjain fordul elő, az európai szőlőfajták általában fogékonyak rá.
Fejlődési ciklusa:
A fertőzési forrás a beteg növény, a lehullott levél és a nyesedék. Az ezeken levő beteg foltokban telelnek át a gombaképletek (piknídium), melyből esős tavasszal, a szőlő fakadását követően, szóródnak ki a konídiumok (spórák). A szőlőt főleg sebzéseken, esetleg gázcserenyílásokon keresztül fertőzik meg. Különösen a fiatal hajtások, fürtkezdemények fogékonyak. A lappangási idő hosszú, kb. 30 nap. A kórfolyamat lassú lefolyású, több évig is elhúzódhat a végső tünetek kialakulása, a beteg részek pusztulása.
Kártétel tünetei
A tünetek a leveleken, hajtáson, fürtön és a fás részeken alakulnak ki. A levélen apró, 2-4 mm-es, kissé szegletes, zöldessárga udvarú foltok vannak,melyek nekrotizálódnak, gyakran kitöredeznek. A hajtáson kissé ovális, folyamatosan szétterjedő fekete foltok láthatóak, melyek besüppednek, felszínükön hosszirányú repedések keletkeznek. Ehhez hasonló foltosodás alakulhat ki a levélnyélen és a fürtkocsányon is. A fürtön a bogyók sötétbarnára színeződve elrothadnak, összetöppednek. A fás részeken felületi, elhaló foltok jelennek meg, mely fölött a növényi részek elhervadnak, elhalnak. A hervadás nyár végén következik be. A foltokban megjelenik a kórokozó ivartalan képlete (piknídium).
Védekezés
A védekezés során el kell távolítani, a beteg zöld és fás részeket, ügyelve arra, hogy a gombaképleteket is eltávolítsuk. Továbbá óvni kell a szőlőt a sebzést kiváltó tényezőktől. A nagyobb sebeket le kell zárni sebkezelő szerekkel. A tőkék késő őszi, megkésett tavaszi metszését kerülni kell. Ezeken kívül el kell égetni a fertőzött nyesedéket. Fiatal ültetvényekben a betegség megelőzésére szüret, lombhullás után rézoxikloridos permetezés alkalmazható. Kora tavasszal pedig a metszett szőlőt, a sebek lezárására, rézszulfát hatóanyaggal kezeljük.
