A kórokozóról
A szőlőperonoszpóra a világon általánosan elterjedt, a szőlőültetvényekben a legjelentősebb betegség. A kórokozó kártétele nyomán 80-100%-os lomb- és fürtkár alakulhat ki, emiatt a betegség ellen való rendszeres védekezés nélkül nem lehet gazdaságosan és biztonságosan szőlőt termeszteni. A szőlő fajok között a rezisztencia, ellenállóság között eltérések vannak. Az európai szőlő nagyon fogékony a peronoszpórára, bár a fajták között eltérések vannak.
Fejlődési ciklusa:
Legjelentősebb fertőzési forrás a levélmaradványokban áttelelő oospórák. Jelentősége van a monszun esőkkel délvidékről tömegesen érkező spóráknak is a fertőzésben. A tavasszal az optimális hőmérséklet elérésekor, 10 mm csapadék hullásakor indul fejlődésnek az áttelelt spóra. Esőcseppekkel a talaj felszínéhez közeli levelekre csapódnak, majd a gázcserenyíláson keresztül behatolnak a növénybe. A gomba a fonákon kinő a levéllemez felszínére, nedvesség mellett rövid idő alatt (1-2 óra) képes tömeges mennyiségű ferőző spórák képzésére. A gomba lappangási ideje a léghőmérséklet függvénye (25°C-on a levélen csupán 3-4 nap). Az áttelelő spórák a vegetáció vége felé idősebb levelek beteg foltjaiban képződnek. A peronoszpóra megjelenését a hőmérséklet és csapadék alapján előre lehet jelezni. Járványveszély csapadékos, hűvös május-júniust követő borús esős nyár esetében alakul ki.
Kártétel tünetei
A fiatal leveleken kör alakú, sárgászöld foltok vannak, melyek fény felé tartva olajfoltszerűek. A fonákon a foltoknak megfelelően fehér színű kivirágzás (sporanguimtartó gyep) jelenik meg. A foltokban rohamosan elbarnul és elszárad a szövet. Az idősebb leveleken kisebbek az olajfoltok, erek által határoltak, szegletesek, melyek elhalása után a levél jellegzetesen mozaikos kinézetű. A súlyos kárt követően a levelek lehullanak. A kacs fertőződve sárgászölddé válik, majd megbarnul és elszárad. A fürtkocsány és a fiatal bogyók sárgászöld színűvé válnak, felületükön dús fehér sporangiumtartó gyep (gombaképlet) képződik, végül elszárad. A borsó nagyságnál nagyobb bogyók egyedileg betegszenek meg, a kocsánykorona felől töppedni kezdenek, szürke, majd barna, lilásbarna színűekké válnak, teljesen összetöppednek és megszáradnak. A töppedő bogyók belső szövetei már a betegség első szakaszában megbarnulnak.
Védekezés
A telelés megakadályozására a leveleket a talajba kell forgatni. A szőlőt szélirányú sorokba kell telepíteni, gyommentesen tartani. A védelem a kémiai kezeléseken alapszik. Csapadékos időszakban 10-12, száraz időben 5-7 alkalommal kell kezelni. Az első védekezés május közepén zajlik. Legnagyobb vészhelyzet a fürtmegnyúlás (közvetlenül virágzás előtt) és fürtzáródás közötti időszakban van. Szükséges augusztusban bogyózsendüléskor is védekezni a késői lombfertőzés megakadályozása érdekében. A hatóanyagok lehetnek kontaktak; propineb (Antracol 70 WG), fluazinam, ditianon, mankoceb, kaptán rézoxiklorid stb. ill. szisztemikusak; fluopikolid+foszetil (Profiler), Iprovalikarb+rézoxiklorid (Melody Compact), azoxistrobin, benalaxil, dimetomorf, metalaxil stb.. Nagyon jó megoldást ad erős fertőzési nyomásnál, ha fürtmegnyúláskor Melody Compac-al, virágzásban és bogyókötődéskor-kisbogyós állapotban egymás után kétszer Profiler-el, majd bogyónövekedéskor újra Melody Compact-al védekezünk.
