Közönséges tarackbúza (Agropyron repens)

Ismertető

Termőhely:
minden talajon, de főként a jobb minő-ségű, tápanyagban és nitrogénben gazdag, humuszos talajokon található.

A fő csírázási időszak:
tavasz - ősz.

Leírás:
szívós, évelő egyszikű, módosult föld alatti
szárral (rizóma), 20-150 cm magas.

Jellegzetessége:
a Lolium nemzetséghez képest a
kalászkák a kalászorsón a szélesebb felükkel
helyezkednek el.

Fiatal növény:
az első levél kicsi, a széle kicsit sodrott, alapja gyakran vöröses.

Szárak:
egyenesen állók, simák, többnyire csupaszak és kerekek.

Levelek:
gyakran felcsavarodottak, a levélhüvely
sima, csupasz; a fülecske gallérszerű, a nyelvecske röviden, finoman fogazott.

Virágok:
kétsoros füzér 4-8 füzérkével, a pelyva és
a toklász hegyes, szálkás.

Termés:
lapos, egy barázda vonul végig rajta, csúcsa szőrös.

Szaporodás:
füzérenként kb. 50 db mag, a szaporodás elsősorban mégis a talajban levő rizómával
és rizóma darabokkal történik.

A mag életképessége a talajban:
10 év.

Előfordulás:
kapásokban, gabonákban, szőlő- és
gyümölcsültetvényekben, kertészetben, (nem kielégítő talajművelés esetén), tápanyagban gazdag réteken, utakon és utak mellett, partokon és műveletlen területeken.

Jelentőség:
a termés mennyiségét jelentős mértékben csökkenti, a betakarítást akadályozza.

Társnevei:
perje, perjegyökér, perjefű, pernyepörgye, kutyaperje, búzalevelű fű, ebgyógyító fű, ebgyógyító pázsit, tarack, tarackfű. 

Veszélyeztetett kultúrák