A kártevőről
Zárlati kártevő.
Európában 1992-ben okozta első kártételét, hazánkban 1995 nyarán észlelték először.
Az ország egész területén megtalálható.
Az amerikai kukoricabogár imágója polifág, azonban előnyben részesíti a kukoricát.
A lárva is több növény gyökerén képes megélni, de zavartalanul kizárólag a kukorica gyökerén fejlődik ki. A monokultúrában termesztett kukoricában kártétele már a második évben jelentkezik. A lárva 10-13%-os terméscsökkenést okozhat, de előfordult akár 50%-os veszteség is. Hazánkban is jelentős károkat okoz.
Életmódja:
Az amerikai kukoricabogárnak egy évben egy nemzedéke van, pete alakban telel át a talajban. Hazai körülmények között bármilyen talajművelési rendszer illetve téli kitettség esetén is áttelel.
Amerikai adatok szerint az áttelelt tojások közül nem mindegyik kel ki a rákövetkező évben, hanem több évig is diapauzában maradhatnak.
A lárva megjelenése az áprilisi-májusi hőmérséklet függvénye, május végén-június elején kezdi meg a táplálkozást. Csapadékos tavasz elősegíti fejődésüket.
A gyökérzónában júniusban találhatóak meg legnagyobb mennyiségben a lárvák, ahol a három lárvastádiumot követően bebábozódnak.
A kifejlett alak zöme július elején jön fel a felszínre, a párzást követően a nőstények augusztusban kezdenek el tojást rakni, ami az őszi fagyokig is eltarthat.
Kártétel tünetei
Az amerikai kukoricabogár kártétele a hazai kukoricatermesztés legjelentősebb növényvédelmi problémája. A kukoricabogár mind imágó, mind lárva alakban károsítja a kukoricát.
Az imágók a leveleket hámozgatják, de elfogyasztják a pollent, ill. megrágják a bibeszálat is, ami hiányos megtermékenyülést okozhat.
Nagyobb jelentőségű a lárva kártétele nyomán fellépő gyökérveszteség ill. növénydőlés. A talajban élő fiatal lárva a hajszálgyökereket rágja meg, így a kukoricatő könnyen kihúzható a talajból.
Nagy fertőzöttségi szint esetén a lárvák a támasztó- és vastagabb gyökereket is felélik, a növény pedig a szél és a kifejlődő cső súlya alatt megdől és az ún. „hattyúnyak” alakot vesz fel.
Védekezés
A lárvafertőzés mértékétől függően csávázott vetőmag illetve, vetéssel kijuttatott talajfertőtlenítő szerek alkalmazása szükséges (pl. teflutrin hatóanyagú szerek).
Az imágók kártétele ellen a virágzás idejében alkalmazható állománypermetezés.
A kifejlett egyedek rajzása sárga ragacslappal, szexferomoncsapdával, hőösszegszámítással követhető nyomon. A rajzáscsúcs idején elvégzett egy vagy több, imágók elleni kezelésre alkalmazhatunk méhekre nem jelölésköteles felszívódó készítményt (pl. Calypso vagy Biscaya) vagy kontakt hatású piretroid ill. szervesfoszforsav-észter hatóanyagú készítményeket.
Ezek alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a virágzó kukorica a méhek által aktívan látogatott - virágport gyűjtenek róla. Itt is elengedhetetlen a szerrotáció alkalmazása, a rezisztencia kialakulásának megakadályozására.
