A kórokozóról
A betegség jelentős, különösen gyümölcskárosítása miatt. Gazdanövénye az őszibarack, ritkán mandula. Az őszibarackfajták fogékonysága eltérő.
Fejlődési ciklusa:
A fertőzési forrás a vessző, ahol a kórokozó micéliuma a rügyben, hajtás-, virágkezdeményben, ill. a vessző felületén telelt át. A kazmotéciumoknak (ivaros áttelelő képletek) nincs jelentőségük a fertőzésben. A fertőzött rügyekből beteg hajtások és virágok képződnek. A micéliumok okozta primer (elsődleges) tünetek csak a legfiatalabb leveleken jelennek meg. Az itt ivartalan úton létrejött konídiumok okozzák a fiatal terméseken a szekunder (másodlagos) tüneteket. A betegségre csak zöld dió nagyságig érzékenyek a termések.
Kártétel tünetei
A tünetek a levél színén szabálytalan alakú sárgás foltokként jelennek meg, ahol - főleg a fonákon - megtalálható a fehér, nemezes gombafonal-bevonat. Később a levelek hullámosak, kanalasak, csavarodottak lesznek, végül elszáradnak. Főleg a hajtásvégeken található meg a levéltünet. A hajtást körülölelve is megjelenik a fehér, nemezes bevonat. A hajtás rövid ízközű lesz, begörbül, elszárad. A vesszőkön lombhulláskor messziről látszódik a szürkésfehér micéliumbevonat. A gyümölcsön a molyhosság miatt a kezdeti tünetek alig látszanak, később 5-10 mm átmérőjű, kerek, szürkésfehér, majd világosbarna foltok jelennek meg. A foltok megkeményednek, elparásodnak, így a gyümölcsfelszín egyenetlenné válik.
Védekezés
Védekezés alapja elsősorban a megelőzés. Ennek érdekében metszéskor el kell távolítani a micéliumbevonatos, deformált vesszőket. A védekezést egérfül állapotig kell elkezdeni, a gyümölcsök zöld dió (2,5 mm) nagyságáig kell folytatni. Védekezésre kén, difenokonazol hatóanyagú szerek használhatóak
