Hogyan védekezzünk eredményesen az alma szívó kártevői ellen?

Az elmúlt néhány évben megtapasztalhattuk, hogy a vegyszerkivonások hogyan alakították át gyümölcsöseink károsító-összetételét. 

A folyamat még nem ért véget, de már most gyakran forgathatjuk a 50-60-as években írt rovartankönyveket. Egy sor olyan állat jelent meg a termelésben, amelyeket régen úgy tartottunk számon, mint az elhanyagolt kertek károsítóit. Először még úgy fogalmazhattunk, hogy a szívó károsítók felé tolódott el a gyümölcsösök károsító-összetétele, hiszen először a vértetű okozott gondot, azóta viszont számos rágó károsító is megjelent, mint az alma bimbólikasztó, a poloskaszagú darazsak, cserebogarak, amelyek korábban csak elvétve okoztak számottevő kárt.

A levéltetvek közül almában a zöld almalevéltetű eddig nem volt nehezen leküzdhető károsító, azonban jelenleg a rá rendkívül hasonló spiraea levéltetű a domináns, amely elterjedten piretroid és pirimikarb rezisztenciát hordoz így erősen lekorlátozódik az ellene használható hatóanyagok száma. A szürke almalevéltetű sohasem volt egy könnyen irtható állat, de a fontossága felértékelődött mert a modern koronaformákon a termőrészek és a gyümölcsök a központi tengelyhez nagyon közel helyezkezdnek el és a virágzás alatt kikelő tetvek rögtön a fa legsebezhetőbb pontjain támadnak. A nyáluk rendkívül toxikus és a megszívogatott gyümölcsök aprók és értéktelenek maradnak, a hajtások nem rakódnak be virágrüggyel, holott a karcsúorsó koronaformánál elengedhetetlen a központi tengelyhez közeli koronaelemek termékenysége.

A jelenlegi gyakorlat, miszerint a levéltetvek ellen csak virágzás után, májusban kezelünk, nagy veszélyt hordoz magában. Egyrészt a nagyszámú populációkban a rezisztencia kialakulása gyorsabban megy végbe, másrészt addigra a kártétel már megtörtént. A korai, virágzásban elvégzett Sivanto Prime-os kezelés rendkívül jó alapot teremt a levéltetvek elleni védekezésben. A kezelésnek egyúttal egy sor, a virágzáskor támadó, már károsító ellen remek mellékhatása van. A flupiradifuron hatóanyag, bár hatásmódjában hasonló a neonikotinoidokhoz, de a molekula annyira eltérő, hogy nincs megfigyelt keresztrezisztencia azokkal, és természetesen ez igaz a piretroidokra és a pirimikarbra is, ami ideális levéltetű-ölő készítménnyé teszi. A hatóanyag csúcsi irányban szállítódik, ami nagyban segíti hatását, mert a levéltetvek az intenzíven növekvő hajtáscsúcsokat kedvelik, ahol a hatóanyag nagyobb koncentrációt ér el. Amennyiben korai időpontban akár virágzás idején, vagy azt követő egy-két hétben használjuk a Sivanto Prime-ot, akkor az őszi szüretkor az alma és körte termésben már az esetek többségében nem lehet megtalálni a hatóanyagot, így az áruházláncok kimutatható hatóanyag-limitjét könnyebb betartani.

A másik szívó károsító a vértetű, amely elsőrendű károsítóvá vált az almásokban és egyelőre nem látjuk az integrált védelemben a vegyszermentes megoldásokat ellene. Az alanynemesítésben nem várhatunk átütő eredményt. A törpésítő hatás úgy látszik, szorosan kapcsolt genetikailag a vértetű elleni fokozott érzékenységgel. Az irodalomban sokat emlegetett vértetű-fürkész bár kétségtelen, hogy hozzájárul a károsító gyérítéshez, teljes megoldást azonban nem nyújt, mert a biológiai küszöbhőmérséklete magasabb annál, ezáltal később rajzik és tavasszal nagyjából egy generáció előnyt ad a vértetűnek. Igazából ez egy igazi parazita tulajdonság, hogy nem törekszik a gazdaszervezet kiirtására, hiszen más gazdája nem lévén saját populációjának továbbélését korlátozná. Hazai körülmények közt sokszor látunk fátyolka tojásokat a telepek mellett, de azok “figyelme” megoszlik több, más lehetséges gazdaállat, mint a levéltetvek vagy atkák közt. Így a vegyszeres védelem nélkül jelenleg nem tudjuk hatékonyan korlátozni a vértetűt. Ennek fontos eszköze a Movento, amelynek alkalmazását egyértelműen a virágzást követően, az azt követő intenzív növekedési időszakban javasoljuk. Ennek két oka van: az egyik, hogy a vértetű a vizsgálataink alapján a virágzás végéig megmarad a gyökérnyakon, vagy esetleg meleg telek esetén a koronában lévő telepekben, akkor viszont hirtelen elindul az apróbb lárvák rajzása a koronába, hogy ott új telepeket alapítsanak. Ezek a kis lárvák elég sebezhetőek, mivel nem borítja őket szokásos viaszszálak özöne. A másik ok a spirotetramat hatóanyag egyedülálló tulajdonságaiban keresendő, mivel jelenleg egyedülálló módon ez a hatóanyag nem csak csúcsi, hanem a növény alapi része felé szállítódik, ami eléri azokat a vértetű telepeket, amelyeket a csúcsi szállítás miatt nem volna lehetséges. Ehhez viszont a növény floém szállítórendszerének aktívnak kell lennie, ami a virágzás utáni intenzív növekedés fázisában jellemző leginkább. Ha ezt a két kulcstényezőt figyelembe vesszük, a Movento elengedhetetlen elemévé válik a vértetű elleni védekezésnek. A Movento hatóanyagának fontos tulajdonsága, hogy a szívó károsítók korlátozásában fontos hasznos élő szervezeteket messzemenően kíméli, azok egyetlen fejlődési alakját sem károsítja számottevően.

Természetesen egy több, mint 15 nemzedékes állatról beszélünk, ahol, ha egyetlen kezeléssel szeretnénk tökéletes hatást elérni, akkor tévúton járunk. A vértetű elleni védekezésben még mindig szerepe van a gyökérnyakon vagy a koronában áttelelt ősanyák ritkításának is. Erre a kiegészítésre a korai levéltetves időszakban használt Sivanto Prime olajos vagy nedvesítőszeres kiegészítéssel egy alkalmas készítmény.

A spirotetramat hatóanyag általában jó hatékonyságot mutat azon állatok esetén, ahol az állat életében a viaszbevonat szerepet játszik. Ilyenek a levélbolhák, pajzstetvek, levéltetvek és az atkafélék is. Így gyümölcsösökben fontos felhasználási lehetősége a pajzstetvek elleni védekezés is. Itt a kaliforniai pajzstetű esetén az első nemzedék fiatal lárváit célozzuk meg, amely időpont valamikor június első második dekádjára esik, de a kis, sárga lárvák megfigyelése elengedhetelen a sikerhez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az első lárvák megjelenése után mintegy 10 nappal optimális a védekezés időzítése.

A pajzstetvek esetén érdekes módon nem kell ragaszkodnunk a virágzás utáni, májusi időponthoz. Ezek érzékenysége lehetővé teszi a nyári kezeléseket is, márpedig a kaliforniai pajzstetű első nemzedéke június első dekádjában kezd rajzani.

Ellenben, ha a tavaszi védekezési időpontot választjuk akkor almában egyszerre tudunk védekezni a vértetű és levéltevek ellen, ugyanakkor a kagylós pajzstetű (Lepidosaphes ulmi), takácsatkák és az almalevél-gubacsszúnyog (Dasyneura mali) elleni mellékhatását is kihasználhatjuk, ami különösen értékes eszközzé teszi a gyümölcsösök védelmében.

A virágzáskori védelemben is használható Sivanto Prime és a virágzás utáni Movento-s kezelések jól kiegészítik egymást, sakkban tartva a gyümölcsösök szívó károsítóit, mellékhatásaikkal egyben pedig széleskörű termésbiztonságot adnak a termelő kezébe. Ne felejtsük el, hogy ahogy az eszközeink száma egyre csökken, intergált növényvédelmi gondolkodásra van szükségünk és egyre kevésbé van lehetőség egy elsöprő felszaporodás kezelésére, hanem általános, karbantartó kezelésekre kell alapoznunk.

Felmerülő kérdéseivel forduljon bizalommal kertészeti szaktanácsadó kollégáinkhoz!

További információ >> Sivanto Prime és Movento