A kórokozóról
A betegség az európai kajsziültetvényekben rendszeresen előfordul, egyes években epidémiát (járványt) okozva. Mára a kajsziültetvényekben folytatott növényvédelem gerincét alkotja. Jelentős lombhullást, ennek következtében fellépő terméskiesést okoz.
Fejlődési ciklusa:
A fertőzési források a levelek, ahol a kórokozó (peritéciumokkal) telel. A fertőző spórák tavaszra, a sziromhullás idejére fejlődnek ki. A spóraszóródás április közepétől (levelek kihajtásától) június közepéig tart. A kiszóródás üteme és a lehullott csapadék mennyisége között szoros összefüggés van. Az első tünetek a fertőzés után 2-3 héttel, általában június közepétől jelennek meg.
Kártétel tünetei
A tünetek csak a leveleken jelentkeznek. Először sárgászöld, majd sárgás, 4-5 mm átmérőjű, elmosódott szélű foltok mutatkoznak. A fonáki részen az erek elhalnak, vörösesbarnákká válnak (ez különbözteti meg a kajszihimlőtől). A foltok később megnagyobbodnak, a levéllemez nagy részére kiterjednek, vörösbarnák, majd szürkésbarnákká válnak. A foltok körül sárgás udvar figyelhető meg. A levelek kanalasodnak, majd drasztikus levélhullás figyelhető meg.
Védekezés
A védekezés alapja a lomb talajba forgatása. Ezen kívül ősszel, lombhulláskor a fán maradt és a lehullott leveleket benomil, vagy tiofanát-metil tartalmú szerekkel lemosásszerűen le kell permetezni. Ez gátolja a fertőző aszkospórák kifejlődését. Amennyiben karbamiddal lepermetezzük a lehullott leveleket azok gyorsabban elkorhadnak, ami segíti az áttelelő képletek elpusztulását. A vegetációban sziromhullástól kell folyamatosan, 10 naponként, június közepéig permetezni propineb (Antracol 70 WG) mankoceb, kaptán, dodin benomil stb. hatóanyagú szerekkel.
