A kórokozóról
A ramuláriás betegség a termesztett növényfajok közül csak az árpát tudja fertőzni. A kórokozó sajnos maggal átvihető (primer fertőzés), a fertőzést hordozó magvak semmilyen tipikus tünetet nem mutatnak. A vetőmagcsávázás a jelenlegi tudásunk szerint nem tudja maradéktalanul kivédeni, így megjelenésére (kedvező körülmények között) előbb-utóbb számítani lehet az állomány fejlődése során. Az állományban (szekunder módon) terjedhet a primer fertőzött növényekről (vagy a kórokozó gazdanövény-körébe eső fűféle gyomokról, árvakelésről) az egészséges kultúrnövényekre, amely folyamatot csak állomány-gombaölőzéssel lehet hatékonyan megelőzni vagy lassítani, a kértételt a gazdaságossági küszöb alatt tartani.
Kártétel tünetei
Kezdeti tünetei nem túl feltűnőek, és nem igazán különbözteti meg a kórokozót az árpa egyéb levélbetegségeitől. Kezdeti léziói összetévesztheőek a napfény hatására kialakuló élettani léziókkal, de (mivel a kórokozó a levél-lemezen áthatol) a betegség esetén a lézió nemcsak a színi, de a fonáki oldalon is látható. A szabad szemmel épp látható léziók gyorsan fejlődnek, hamar elérik a tipikusnak mondható 2 x 0,5 mm-es méretet, kissé szögletes, egységesen sötétbarna levélfoltokká válnak, később sárga udvar alakul ki körülöttük. A barna foltok hossz-tengelye párhuzamos a levél-lemez hossztengelyével.
Védekezés
Mint az a legtöbb kórokozóról elmondható: a tipikus tünetek megjelenésekor a hatékony védekezéssel el vagyunk késve. Az egyre korábbra tolódó helmintospóriumos betegségek miatt is célszerű az állomány-védelmet a lehető legkorábban (az első tavaszi felmelegedés, felszáradás után közvetlen) megkezdeni (ha az alsó leveleken akár nem-tipikus ramulária és/vagy helmintosprórium-szerű tünetek addigra már megjelennek), és olyan terméket/dózist választani, ami mindkét betegség ellen javasolt.
