Vörös rozsda (Puccinia triticina)

A kórokozóról

A levélrozsda világszerte elterjedt elsősorban a meleg klímájú területeken lép fel.  Súlyos korai fertőzés esetén komoly hozamveszteségeket okozhat, ez elérheti a 30-50 %-ot is. Csökkenti a kalászonkénti szemszámot, ezerszemtömeget és befolyásolhatja a minőségi paramétereket is.

Fejlődési ciklusa:

A gomba teljes fejlődésmenetű, gazdacserés rozsdaféle. Köztesgazdája a borkóró (Thalictrum spp.), a galambvirág (Isopyrum thalictroides) és az iszalag (Clematis spp.). A köztes gazda járványtani jelentősége csekély, mert a kórokozó az őszi vetéseken micélium formájában, vagy enyhe teleken uredospórval telel át. A fertőzéshez a levelek vízborítottsága szükséges, ilyenkor a gomba 15 és 22 °C között gyorsan fejlődik.

Kártétel tünetei

Elsősorban a leveleket fertőzi a kórokozó. Az első fertőzések már ősszel kialakulnak. A vörösesbarna gombaképletek (uredotelepek) főleg a levél színén, az epidermisz alatt alakulnak ki. A képletek nagy számban, szabálytalan elrendeződésben fejlődnek, gyakran az árvakeléseken, ill. az őszi vetéseken. A bőrszövet felszakadása után vörös spóratömeg szóródik ki, és újabb fertőzéseket okoz. Egy vegetációs perióduson belül több nemzedék fejlődik. A későbbi fekete gombaképletek (teleutotelepek) szintén szórtan képződnek, feketék és bőrszövettel fedettek, nem porzanak. A levelek sárgulnak, leszáradnak. A szemek nem telnek ki, csökken a termés malomipari értéke.

Védekezés

Fajtaválasztáskor figyelembe kell venni a rozsdagombákkal szembeni ellenállóság mértékét. A korai vetés esetén nagyobb a fertőzés veszélye. A fertőzött növénymaradványokat mélyen le kell szántani, be kell tartani a vetésforgót és törekedni a harmonikus tápanyagellátásra. Kémiai védekezés a fertőzés mértékétől függően egy vagy két alkalommal lehet szükséges. Az első kezelést – állományfelvételezés alapján – a szárba indulás kezdetén, a másodikat a virágzás idején kell elvégezni. A rendelkezésre álló készítmények közül azokat célszerű választani, amelyek hatóanyagai (protiokonazol, tebukonazol, bixafén) védelmet nyújtanak más levél-, ill. kalászbetegségekkel szemben is.