Szőlőlisztharmat (Uncinula necator)

A kórokozóról

A szőlőültetvények egyik legjelentősebb kórokozója. Különösen a száraz évjáratokban alakulnak ki súlyos kártételek. Tartósan meleg, párás időben 80-100%-os fürtkár is keletkezhet a fertőzés nyomán. A szőlőfajták fogékonysága között eltérések tapasztalhatóak, az amerikai fajták kevésbé fogékonyak.

Fejlődési ciklusa:

A lisztharmatfertőzés tavasszal kétféle módon indulhat, attól függően, hogy melyik áttelelő képlet indítja el – a gomba ivaros termőteste a kazmotécium, vagy az ivartalan micélium. A micéliumos fertőzés tavasszal az áttelelés helyeiről (a rügyekből), fakadás után fertőzi a kifejlődő hajtásokat – ezek a primer (elsődlegesen) fertőzött hajtások. Jellegzetes alakjuk miatt zászlóshajtásnak nevezik őket. A hajtások levelein a lisztharmat alig látható vékony penészgyepén konídiumok fejlődnek, amelyek a szekunder fertőzést indítják. A másik fertőzési forma tavasszal a kazmotéciumokból fejlődő aszkuszok aszkospóráinak szóródásával indul. Az aszkospórák szóródásához 10 °C, vagy a feletti átlaghőmérséklet és 2,5 mm eső szükséges. A szőlő zöld növényi részére kerülő aszkospórákból, vagy a konídiumokból fejlődő hifák már teljesen azonos módon viselkednek. A lisztharmat nem intracellulárisan fejlődik (mint a peronoszpóra), hanem a növény felszínén terjed tovább. A zöld növényi felszínen lévő gombamicéliumokon számos helyen merőlegesen kiemelkedő konídiumtartók keletkeznek, amelyekről 5-8 színtelen konídium fűződik le. A konídiumok milliói ezután újabb nemzedékek egész sorát indítják el. A konídiumok nyár folyamán a levelek hónaljában fejlődő áttelelő rügyeket is fertőzik, e spórákból fejlődő micélium a rügypikkelyek alá hatolva biztosítja az ivartalan áttelelést. Ősszel (szeptember közepétől október közepéig) elsősorban a levelek színén és a fertőzött fürtökön nagy számban fejlődnek az ivaros termőtestek, a kazmotéciumok. Kialakulásukat és beérésüket a száraz meleg ősz pozitívan, míg a csapadékos időjárás negatívan befolyásolja. A micéliumos áttelelés hőmérsékleti minimuma – 15, -20 °C fok. Ha ez több napon keresztül tart, a micéliumok elfagynak, az ivaros áttelelő képletek (kazmotéciumok) azonban jóval hidegebb időjárási körülmények között is fertőző képesek maradnak. Mivel a lisztharmat fertőzésének (aszkospórás és konídiumos) terjedése jellemzően nem nagy távolságra történik, az ültetvényben keletkezett és helyben maradt fertőző anyagnak a járvány kialakulásában nagy szerepe van.

Kártétel tünetei

Tünetére - amire találóan elnevezése is utal - a lisztes fehéres, később szürkés, vékony penészbevonat és a penészszag nagyon jellemző. A megfertőzött virág, illetve kötődés utáni fürt növekedése leáll, ezek később leszáradnak. Az idősebb korban megtámadott, de még növekedésben lévő fürt bogyóinak már „csak” az epidermisz növekedése áll le, és mivel a bogyóhús tovább nő a rugalmasságát vesztett bogyó kireped (sérves bogyó), és nyitott kapuként áll a szürkepenész fertőzése előtt. A levélen (főleg a belső, a tőkéhez közel eső, magasabb páratartalmú mikrokörnyezetben), egészen finom pókhálószerű bevonatot képez, ami szintén leállítja a bőrszövet növekedését, a levél deformálódik.

Védekezés

A járványok kialakulását legnagyobb mértékben a környezeti tényezők, és az ősszel képződött áttelelő képletek mennyisége határozza meg. Mivel a lisztharmat fertőzésének (aszkospórás és konídiumos) terjedése jellemzően nem nagy távolságra történik, ezért az ültetvényben keletkezett és helyben maradt fertőző anyagnak a járvány kialakulásában nagy szerepe van. Vegetációban a szőlő növény, illetve a fürtkezdemény és a fürt lisztharmatra  fogékony időszaka a fürtmegnyúlástól a fürtzáródásig tart ezen belül is különösen érzékeny a virágzástól a zöldborsó állapotig. Ezt az időszakot intenzíven kell védeni. Fürtmegnyúlás időszakában (virágzás előtt) egy Falcon, majd virágzásban és bogyókötődéskor egy-egy Luna Experience nagyon erős védelmet jelent és jó alapot ad a későbbi védekezések sikerességéhez.