Ismertető
Termőhely:
homokos, finom szemcsés szerkezetű mésszel és tápanyaggal jól ellátott talajok.
Fő csírázási időszak:
késő tavasz - nyár.
Leírás:
meleget kedvelő, 30-50 cm magasra megnövő gyom.
Jellegzetességek:
a nagyobb növények gyakran vérvörösre, vagy lila színűre változnak. Kézfej alakú virágzat (az „ujjakat” 5-7 álfüzér képezi).
Fiatal növény:
többnyire tömör, széles rövid kihegyesedő végű, sokszor vörös csíkos leveleket fejlesztő növény; a levél és a levélhüvely igen szőrözött.
Szárak:
először fekvő, selymesen szőrösek, azután felállóak, a csomóknál kissé szőrösek.
Levelek:
a levéllemez finoman, selymesen szőrös; a levélhüvely alul csillámszőrös, a nyelvecske kb. 2 mm hosszú. Fülecske nincs, a legfiatalabb levél begöngyölt.
Virágzat:
a füzérkék egyvirágúak, a kalászorsó padkáin egymás mellett kettesével állnak, nyelük különböző hosszúságú, három (a legalsó nagyon rövid) szálkátlan pelyva fedi; 5-7 álfüzér, kb.10 cm hosszúak, amelyek egy kézfejhez hasonlító füzéres sátorvirágzatot alkotnak.
Virágzás ideje:
július - szeptember.
Termés:
pelyvás szemtermés, 2-4 mm hosszú felezett orsó formájú, zöldesszürke, általában még toklászok is körülveszik.
Szaporodás:
több mint 2000 mag/növény.
A mag életképessége a talajban:
csak néhány év.
Előfordulás:
a szántóföldi növénytermesztésben (kukorica, burgonya és répa), de elterjedt a kertekben, szőlőültetvényeken, utakon és vasúti töltéseken is.
Jelentőség:
jelentős károkat okoz. Május közepétől szeptemberig csírázik (csírázási minimum hőmérséklet 20 oC), így a kukoricával szemben igen versenyképes; gyakran több hullámban is kel. Mélyre nyúló gyökérrendszere következtében a szárazsággal szemben is ellenálló.
Társneve:
ohar.
