A kórokozóról
A szürkepenész fekete, vagy sötétbarna színű hifa szövedékből álló, úgynevezett szkleróciumokkal telel át, amelyek a fertőzött szőlőlevelekben, vagy szőlővesszők felületén találhatók. Ezek tavasszal nedvesség hatására konídium tartókat, vagy ritkábban apotéciumokat fejlesztenek. A gomba az ivartalan konídiumokkal, vagy az apotéciumban fejlődött ivaros aszkospórákkal fertőz. A csírázó konídiumok tömlői leggyakrabban sérülések nyitotta sebzéseken, esetleg a sztómákon keresztül, de akár az ép bőrszöveten áthatolva nőnek a gazdaszervezetbe. A bogyók felszínén bármilyen mikrosérüléseket okozó behatás – lisztharmat okozta felszíni parásodás, vagy permetlé okozta perzselés - fokozza a bogyók fogékonyságát a betegséggel szemben. Ritkán, de előfordul, hogy a fürtöket már bimbós, vagy virágzó állapotban megtámadja, ezek a megfertőzött részek elbarnulnak és elhalnak. (Ez a tünet nagyon hasonló a peronoszpóra korai fürt fertőzés tünetéhez, de az elhaló fürtön megjelenő penészgyep színe soha nem pelyhes és fehér, hanem tömöttebb és szürke). A botritisz különlegessége, hogy az aszkospóra, vagy a konídium csirázása után a gomba a kedvezőtlenné váló környezeti feltételek (pl. szárazság) hatására nem hal el, hanem csak vegetál és a körülmények kedvezővé vállásának hatására újra növekedni képes. Később, körülbelül július elején, a záródott fürtökön zöldrothadást okoz: a bogyók elbarnulnak (hamvas kávébarna színt vesznek fel) és elrothadnak. A zsendülő, vagy az érett bogyót szintén megtámadja, és a bogyók teljes rothadását okozza, gyakran szürke penészgyeppel a felszínükön.
Kártétel tünetei
Legjellegzetesebb tünete - amiről a nevét is kapta - a szőlőfürtön, illetve a bogyókon kialakuló fehéres-szürke penészgyep. A botritisz, a vegetatív növényi részeken (levél, levélnyél, kacs, hajtás) inkább a nyár második felében jelenik meg. A levélen az erek által nem korlátozott barna foltokat hoz létre, aminek fonákán a jellegzetes fehéres-szürke penészgyep jelenik meg (konídium tartó gyep). A fertőzött kacs, levélnyél, hajtáscsúcs - a levélhez hasonlóan - megbarnul, vizenyőssé válik, amit penészkiverődés is kísérhet. A nyár végén, ősszel fertőződött, érőfélben lévő vesszők a nóduszok körül kivilágosodnak, és felületükön megjelenik a gomba konídiumtartó penészgyepe. Később az ilyen vesszőkön fekete szkleróciumok jelzik a gomba jelenlétét. Ezek a vesszők alanyvesszőnek alkalmatlanok. A legnagyobb gazdasági kárt a fürtök megbetegítésével okozza. A fertőzött bogyók érési folyamat megszakad, a fürt és a fürtkocsány elrohad.Bár egyes fehérszőlő fajtáknál a minőséget javítja, érzékeny termésveszteséget okozhat, a mustok minőségét nagymértékben ronthatja.
Védekezés
A botritisz sok gazdanövényes kórokozó, és ebben jelentősen eltér a peronoszpórától és a lisztharmattól, amelyek életfolyamata csak a szőlőhöz kötődik (egy gazdás fajok). A szürkepenész járványok kialakulását ez jelentősen befolyásolja, hiszen míg a lisztharmat, vagy a peronoszpóra, felszaporodása a szőlőn történik, és a járvány kialakulásának akár 18 – 20 hónapos előzményei vannak, addig a botritisz esetében a járvány kifejlődéséhez 15 – 20 nap elegendő. A botritisz felszaporodása ugyanis más növényeken már nyár elejétől megtörténik, ezért a fertőzőképes konídium tömeg szinte állandónak tekinthető, illetve már korán rendelkezésre áll. Ráadásul a gomba látensen is jelen van, hiszen a szürkepenész nem csak spóra alakban képes túlélni a kedvezőtlen környezeti feltételeket, hanem a gombafejlődés későbbi szakaszaiban is és a kedvezőtlen feltételek megváltozásával tovább fejlődik. A vegetáció korábbi időszakában csírázásnak indult gomba tehát nem vész el csak várakozik! Optimális környezeti feltételek kialakulásakor a betegség gyorsan berobban, és általában nem gócszerűen, hanem egyenletes eloszlásban, illetve a fajtaérzékenységnek megfelelően jelenik meg az ültetvényben. A bogyók rothadása akkor a leggyorsabb, ha 10 – 15 napos esős időszak, magas relatív páratartalom és viszonylag alacsony, 16-18 °C fokos átlaghőmérséklet alakul ki, mert a gomba enzimaktivitása ekkor a legintenzívebb.
