A kórokozóról
A magyarországi almáskertekben az almafa lisztharmat jelentősége hasonló, mint a varasodásé. Az érzékeny fajtákat nem lehet lisztharmat elleni védekezés nélkül termeszteni. A betegség kártételének következménye, hogy csökkenhet a levél asszimilációs felülete, a hajtások növekedése lelassul. A gyümölcsön megtelepedő gomba már enyhe fertőzés esetén is veszélyezteti a termés eladhatóságát. A termőnyársak súlyos fertőzése esetén pedig még a következő évi termés is jelentősen károsodhat (60-70%-al is csökkenhet).
Fejlődési ciklusa:
A járvány kialakulását a meleg, páradús időjárás nagymértékben segíti. A micélium alakban a rügypikkelyek alatt telelő kórokozó korán, rügypattanás idején fertőz. Az elsődleges (primer) tünetei április első felében jelenek meg a leveleken, a hajtásokon és a virágokon. Április végén – május elején, a gomba penészgyepén a konídiumszóródás már megindul, sőt igen erős lehet. Az ebből fejlődő másodlagos (szekunder) lisztharmat tovább betegítik a fogékony fiatal leveleket, hajtásokat, később a fiatal gyümölcsöt, azon hálózatos parásodást okozva. A nyár folyamán a fertőzés többször megismétlődhet, ami kedvező időjárás esetén augusztus végéig is eltarthat.
Kártétel tünetei
Jellegzetes tünetét a kórokozó elnevezése is magában hordozza, hiszen a fiatal hajtásokon, leveleken, virágokon és később a gyümölcsön szennyes fehér, „lisztes” bevonatot képez. Korai felismerése a védekezés azonnali megkezdése szempontjából lehet fontos, de a gyakorlat mára már széleskörűen elfogadta, hogy a preventív kezelések elmulasztását nem lehet behozni. A fertőzött rügyekből (rojtos rügyek) fejlődő hajtás rövidebb ízközű, levelei keskenyebbek. A fertőzött bimbók szintén kisebbek, mint az egészségesek és pirosbimbós állapotban haloványabbak, torzultak. Később a fiatal gyümölcs bőrszövetén a sejtek barnulását, majd parásodását okozza.
Védekezés
A lisztharmat elleni vegyszeres védekezés valamivel könnyebb, mint a varasodás estében. Ez elsősorban a fajtaösszetétel és a művelésmód változásából, valamint a korokozó a gombaölő szerekkel szembeni érzékenységéből és biológiájából is adódik. A gomba ugyanis nem belső szöveti élősködő, oda csak szívó képletei hatolnak, így a kórokozó szervezet a növényfelszínén gombaölő szerekkel könnyebben elérhető. A vegetáció elején a kontakt, készítményeké a főszerep (pl. kén). Pirosbimbós állapottól kezdődően már a „felszíni” kontakt védelem kevés, ezért a felszívódó (pl. Luna Exparience) + kontakt (pl. Antracol azaz propineb, vagy kaptán) hatóanyagú készítmény kombinációja adják a leghosszabb hatást és a legjobb eredményt. A rezisztencia kialakulásának elkerülése végett a „hatás típusokat” is váltogassuk egymással (a felszívódó készítményeket - Luna Experience, Flint Max, Folicur WG stb.) alternálva alkalmazzuk).
