Fekete ebszőlő (Solanum nigrum)

Ismertető

Termőhely:
humusszal és nitrogénnel jó ellátott talajok (a talaj magas nitrogén tartalmát jelző növény); melegkedvelő.

Fő csírázási időszak:
késő tavasz - kora nyár. Leírás: akár 50 cm magas, maggal szaporodó, lágyszárú gyomnövény. Az egész növény helyenként elálló, vagy szárhoz simuló szőrökkel fedett. A növény mérgező!

Jellegzetességek:

bokorszerűen elágazó szár, kerek, borsó nagyságú, feketéskék termés.

Sziklevelek:
nyelesek, sötétzöldek, ép szélűek, oválisak, egy finom csúcsban végződnek; a középér jól látható.

Lomblevelek:
szélesen tojásdadok, vagy majdnem háromszög alakúak, sötétzöldek, nem fényesek, ép szélűek, vagy fogazottak, nyelesek, pelyhesek.

Virágzat:
fehér, ötcimpás párta, csillag formájú; a rövid kocsányon több együtt álló virág forgó virágzatot alkot.

Virágzás ideje:
június - október. Termés: érett állapotban egy sok magot tartalmazó, feketéskék, vagy zöldessárga, húsos bogyó.

Mag:
szabálytalanul ovális, barnássárga, finom gödröcskékkel; kb. 500-40000 db/növény.

Magok élettartama a talajban:
több mint 40 év.

Előfordulás:
kapás kultúrákban, de zöldség-, sző-lőültetvényekben, kietlen területeken is megjelenhet.

Jelentőség:
a késői gyomosodás során a víz- és tápanyag felvételben jelentős konkurenciát okoz. A betakarítást akadályozza, a silózásnál problémát jelent (szolanin!).

Társnevei:
ebszőlő csucsor, szép szőlő, szépaszszony szőlője, kutyabogyó, vadpaprika, cigányszőlő, káposzta szőlő, sebrevaló fű, fekete zolna, kányabogyó, kutyagolyó