Ismertető
Termőhely:
jól átszellőző, humuszban és tápanyagban gazdag vályogtalajok; melegkedvelő.
Fő csírázási időszak:
késő tavasz, nyár. Tavasztól nyár elejéig folyamatosan csírázik. Kellő csapadék esetén, nyár végén végzett talajmunkák után is tömegesen csírázhat.
Leírás:
kellemetlen szagú, maggal szaporodó, 10-40 cm magas gyomnövény. A többi kutyatej fajjal ellentétben tejnedve nincs.
Jellegzetességek:
a sziklevelek sárgásfehér eresek.
Sziklevelek:
nagyok és erőteljesek, világoszöldek, jellegzetes sárgásfehér levélerek, ásó alakú - kerekdedek, csúcsuk erőteljesen lekerekített.
Lomblevelek:
átellenes állásúak, megjelenésükkor zacskószerűen becsavarodottak, hosszú nyelűek, világoszöldek, hosszúkásak - tojásdadok, vagy alapjuknál lekerekítettek; rendszertelenül fogazottak, szélük gyakran csillószőrös.
Szár:
felálló, vagy szétterjedő, tompa élű, rendszerint a sziklevelek hónaljától ágazik el. A szárcsomók megvastagodottak.
Virágzat:
többnyire kétlaki; a vékony elágazó száron álló porzós virágzatok sárgásak, a nőivarúak zöldek; a levélhónaljakban egyedül, vagy 2-3-an együtt ülnek.
Virágzás ideje:
május - október.
Termés:
étrekeszű toktermés csúcsos kinövésekkel, rekeszenként 2-2 db világosbarna maggal.
Mag:
kövér - ovális - gömb alakú, finom, fehéres hosszanti csíkkal; kb. 1000-2000 db/növény. Magok élettartama talajban: kb. 10 év.
Előfordulás:
a kapás kultúrákban gyakran, néha gabonában is; kertészeti kultúrákban, szőlőültetvényekben, és kietlen területeken.
Jelentőség:
az elágazó gyökérrendszer a növényt jó szárazságtűrővé teszi.
Társnevei:
disznóparéj, hasindító fű, haslágyító fű, haspurgáló fű, Merkurcsillag, Merkurius füve, sérült fű.
