Ismertető
Termőhely:
levegős, humuszban és tápanyagban gazdag, homokos vályogtalajok (homoktalajok jelző növénye).
Fő csírázási időszak:
tavasszal, de nedves helyeken egész évben.
Leírás:
egyéves, vagy áttelelő egyéves, mély karógyökeret fejlesztő, meleget kedvelő, 10-20 cm magasra növő, maggal szaporodó gyomnövény.
Jellegzetességek:
a felső levelek szárölelők.
Sziklevelek:
kicsik, nyelesek, kerek-oválisak, ép szélűek, a csúcsukon öblösek.
Lomblevelek:
keresztben átellenesek, kerekdedek, mélyen szeldeltek, az alsók nyelesek, a felsők száron ülők és a fél szárat körülölelik, a levéllemez rendszertelenül bevagdalt, minden levél hálósan ráncos.
Szár:
felálló, bokorszerűen elágazó, négy élű, lent csupasz, felül bolyhos.
Virágok:
sűrű, levélhónaljban álló álörvekben, rózsaszínűek – kárminvörösek, sisakformájúak, az ép szélű felső ajak sűrű bíborszínű sertékkel borított, az alsó ajaknak két kicsi kihegyezett oldalcimpája és egy nagyobb, öblösödő középső cimpája van.
Virágzás ideje:
márciustól őszig, enyhe éghajlati viszonyok között csaknem egész évben.
Termés:
makkocska, hosszúkás - ovális, közepén egy kiemelkedő gerinccel.
Mag:
hosszúkás-tojásdad, fehéres kinövésekkel; sekélyen csírázó; 50-300 db/növény.
Előfordulás:
gyakori a szántóföldeken, a műveletlen területeken, szőlőültetvényekben és kertekben.
Jelentőség:
a termésre csak tömeges megjelenéskor van hatással.
Társnevei:
bárson csalyánka, holtcsalán, kanafác, szárölelő tátkanaf.