Ragadós galaj (Galium aparine)

Ismertető

Termőhely:
minden talajtípuson, kivéve a sovány homoktalajokat.

Fő csírázási időszak:
ősz, tavasz.

Leírás:
akár 120 cm magas, maggal szaporodó gyom.

Jellegzetességek:
érdes, ragadós levelű, a levelek a szárcsomókon örvösen állnak. A hajtás csak támasztó növényeken tud felfelé növekedni.

Sziklevelek:
hosszúkás-oválisak, érdesek, húsosak, kékeszöldek, csúcsukon öblösek.

Lomblevelek:
négy - nyolc lándzsás lomblevél a levél csomókon örvösen áll; a lefelé irányuló tüskék miatt ragadós levelek.

Szár:
elfekvő, vagy kúszó, négy élű, gyakran elágazó, az éleken sűrűn ragadó szőrök borítják.

Virágzat:
fehér; a levéltengelyen álló, sok virágot tartalmazó bugavirágzat, amelyek túlnőnek a murvaleveleken.

Virágzás ideje:
május - október.

Termés:
résztermés, két félgömbös, éréskor szétválik, horgas sertékkel borított.

Mag:
gömb alakú, horgas, a csomócskákon ülő sertékkel teli; kb. 300-1000 db/növény; csírázási mélység 1-5 cm.

Magok élettartama talajban:
7-8 év.

Előfordulás:
szántóföldön, főleg az őszi gabonában, kukoricában és kapás kultúrákban; gyakran bokros bozótosokban.

Jelentőség:
az egész növény mérgező, a gabona megdőlését okozza, közepes - erős terméscsökkenéshez vezet, a betakarítást nagymértékben akadályozza, a gabona szárítási és tisztítási költségeit növeli.

Társnevei:
buzdor, koldustetű, kullancsfű, ragadály, ragadáncs, ragadácska, ragadó galaj, ragadvány, szerelemfű, valódi ragadó fű.