Borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia)

Ismertető

Termőhely:
átszellőző, tápanyagokkal jól ellátott, homok- és vályogtalajok.

Fő csírázási időszak:
ősz, de kora tavasz is.

Leírás:
többnyire egy heverő, elágazó szárú, alacsony, 20 cm-ig megnövő, fényt igénylő, maggal szaporodó gyomnövény.

Jellegzetességek:
a lomblevél „borostyánlevél” alakú. Kicsi, kék virágok; alacsony növésű.

Sziklevelek:
elég hosszú, szőrös nyelűek, erőteljesek, oválisak, csúcsuk befelé nem öblösödő.

Lomblevelek:
kerekded, visszás szív alakúak, 3-7 tompa karéjosak, borostyánlevél alakúak; nyelesek, szőrösek, az első lomblevelek csak mérsékelten karéjosak.

Szár:
heverő, alapján erősen elágazó, szőrös.

Virágok:
kicsik, kocsányosak, a levélhónaljakban egyenként ülők; világoskékek vagy lilák; a csésze négycimpájú.

Virágzás ideje:
március - május.

Termés:
kétrekeszes toktermés, visszás szívalakú, lekerekített vagy szögletes.

Mag:
kerekded, mélyen kiöblösödő; matt sárgásbarna; 200-300 db/növény, hidegben és sekélyen csírázó.

Magok élettartama a talajban:
néhány év.

Előfordulás:
különösen az őszi gabonában, a kapás- és zöldség kultúrákban, valamint a bokros területeken és az utak szélén igen elterjedt.

Jelentőség:
az őszi gabona kelése és bokrosodása idején, valamint a soros művelésű kultúrákban szőnyegszerűen elterjed. Ez nagy területigénnyel jár és a termesztett növényeknek tápanyag konkurenciát jelent.

Társnevei:
pallagi szigoráll, pipehúr, repkény veronika.