Pipacs (Papaver rhoeas)

Ismertető

Termőhely:
mészben gazdag vályog- és agyagtalajok (a talajjal szemben nagyon igényes).

Fő csírázási időszak:
ősz.

Leírás:
formagazdag, sűrű szőrös, tejnedvet tartalmazó, akár 60 cm magas gyomnövény.

Jellegzetességek:
a virágrügyek bólogatók, később élénkpiros virágok, amelyek szirmai gyorsan lehullanak.

Sziklevelek:
kicsik, keskenyek, tű alakúak.

Lomblevelek:
igen különböző alakúak, matt zöldek, egyszer, vagy kettősen szárnyaltak, először tőrózsát képeznek, a száron kevés levél található.

Szár:
alig elágazó, többnyire elálló szőrökkel fedett, tőrózsalevelek közül nő ki.

Virágok:
többnyire skarlátvörösek, közepükön gyakran egy fekete folt látható. A szár végén egyedül állnak. Elvirágzáskor mindkét csészelevél lehullik. Négy finom sziromlevél, a virágzás végén lekonyulnak. Virágzás ideje: május (június) - július (augusztus).

Termés:
négy magvú, visszás tojásdad alakú, belül osztott toktermés, 8-12 sugaras bibekoronával.

Mag:
igen kicsi, sötétbarna, vese alakú; kb. 10000-20000 db/növény, sekélyen csírázó.

Magok élettartama talajban:
több mint 10 év.

Előfordulás:
őszi és tavaszi gabonában, ritkábban a levélzöldségekben és herevetésekben, kerítéseknél és árokpartokon is.

Jelentőség:
közepes mértékű terméscsökkenést, takarmányban való nagyobb mennyiségű előfordulása esetén az állatoknál egészségi károsodást okozhat. Mákból vegyszerrel irthatatlan.

Társnevei:
büdös mák, cúcik, lúdmák, papacs, papanc, papics, papicsk, patacs, patics, paticska, pép, pip, pipacs mák, pipók, pippancs, pitypalaty virág, vadmák, veres mák.