Tyúkhúr (Stellaria media)

Ismertető

Termőhely:
érett, elegendő nedvességet tartalmazó talajok; nitrogénkedvelő.

Fő csírázási időszak:
egész évben.

Leírás:
40-50 cm magas, elfekvő, maggal szaporodó gyomnövény.

Jellegzetességek:
egymásba gabalyodó szárak (a talajon a növény egy filcszőnyeget képez).

Sziklevelek:
nyelesek, lándzsásak, ép szélűek, világoszöldek, szőrtelenek, a középér jól kivehető.

Lomblevelek:
párosan átellenesek, kicsik, csúcsos tojásdadok, az alsó levelek nyelesek, a nyelük pillás élű.

Szár:
kerek, elfekvő, egymásba gabalyodó, többnyire egysorosan, a szár legalább egyik oldalán szőrös. A szárcsomókon gyökerek képződhetnek.

Virágok:
jelentéktelenek, kicsik, csillag alakúak, laza, bogas virágzatban állnak. Mélyen hasadt 5 fehér pártalevele van, ezért a virág 10 levelűnek tűnik.

Virágzás ideje:
csaknem egész évben.

Termés:
kúpszerű, tojás alakú, 6 hosszú foggal nyíló toktermés; kb. 5 mm.

Mag:
kerek, vese alakú, vörösesbarna - fekete, a hátán kis tüskékkel; 2000-20000 db/növény.

Magok élettartama a talajban:
50 év, vagy még több.

Előfordulás:
gabonában, kapás kultúrákban, sző-lőültetvényeken és kertekben, de kietlen területeken, utakon és tereken is.

Jelentőség:
az egyik leggyakoribb gyomnövény. Ősszel és tavasszal is csírázik. Az ősszel csírázó egyedek már tavasszal képesek magot hozni, így még egy második generáció is kifejlődhet.

Társnevei:
árnyékszerető fű, csibehúr, egérfül, lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tikhúr, tyúkbegy, tyúkharaptafű.